@ Lyon

Az elmúlt időben kicsit megugrott az elintézendő projektek száma, ezért elég kevés időm van posztolni. Röviden összefoglalom, hogy mi a helyzet azért.

Az integrációs hét után visszatért minden a normális kerékvágásba, ami konkrétan előadásdömpinget, sok sportot, és szintén nem elhanyagolható mennyiségű sört jelent.

Az előző poszt túlságosan hosszú lett, ezért külön posztban mesélem el az integrációs hét egyik legmenőbb elemét, a lyoni városi vetélkedőt, videóval és képekkel illusztrálva.

Amióta visszajöttem Lyonba, azóta ezerrel megy az új hallgatók integrálása az itteni kulturális közegbe. Röviden összefoglalva az eddigieket: nagyon zsír napok vannak mögöttünk (a poszt végigolvasása előtt kedvcsinálónak nyugodtan görgess a bejegyzés aljára, ahol van egy kitűnő kép az események komolyságáról).

Tegnapelőtt megérkeztem Lyonba, miután befejeztem a hihetetlen módon izgalmas stage-omat, és kicuccoltam a szállásomról. Semmilyen érdemleges fejleményről nem tudok beszámolni (mármint ami a blogra való lenne…), de azért írok egy posztot.

Múlt pénteken délután már átvittek a logisztikai részlegre, hogy ezen a héten ott fogom húzni az igát, és egyébként is mindenki szabadságon van, segítsek már be nekik. Ma reggeltől péntek délutánig tehát pakolászni fogok.

Ma láthattam élõben egy munkahelyi „baleset” következményét, mivel ebédelés (mármint az elsõ ebéd) után kinézve láttam, hogy begördül egy villogó mentõautó az üzem területére, és jó úttörõ módjára utána is mentem megnézni, hogy mi a pálya.

Nos, ezek nem voltak a tegnapi nap folyamán, de volt vészriadó és gyülekezési helyen várakozás a veszély elmúltáig. A közhiedelemmel ellentétben ez még az átlagos munkánál is unalmasabb, de nem lehet minden riadóból Die Hard filmet forgatni – sajnos.

Ahol most lakom és dolgozom, Annemasse, a svájci-francia határ mellett fekvő kisváros (olyan 30ezer ember lakik itt), sok zöldfelülettel, széles utcákkal, vagyis dögunalom a hely. Ennek hatására szórakozást kellett keresni, és mivel a „határ mellett fekvő” kifejezés konkrétan azt jelenti, hogy a város északnyugati határa a határ, amin kisebb ellenőrzéssel jár átmenni, mint bemenni egy Carrefourba, ezért meg kellett látogatni a szomszédos Genfet, és az egyórás vonatútra lévő Annecyt a hétvégén.

<![endif]-->Pontosan egy hete dolgozom a második nyári gyakorlatom keretében, ez a munka lesz a mai comeback poszt fókuszában. Figyelem, hosszú poszt (mint mindig…), az elején visszaemlékezéssel, az új rész a „A munka konkrétan kedden kezdődött” bekezdésnél indul.

A mai poszt dióhéjban: az utolsó hétvégét Marseille-ben töltöttem, néhány sorban leírom a várost, és a végén megállapítom, hogy Lyon ezerszer királyabb hely (mind városügyileg, mint a Centrale szempontjából).

Befejeződtek a múlt héten az Inter-étages küzdelmei (a múlt héten ezért nem tudtam írni), tálalom az eredményeket, meg az egyéb eseményeket. Akit a sporttéma nem érdekel, azoknak a holnapi Marseille-es posztot ajánlom.

Az Inter-étages a Centrale kolisainak éves sporteseménye, ahol az egyes emeletek csapatai játszanak egymás ellen az öt fontos csapatsportban (foci, rögbi, kosár, kézi, röpi), és petangban.

Az enquete découverte-nek megvolt hétfőn a megbeszélése (ilyen értékelés-féle 6 diák és 2 tanár részvételével), ezen kívül szerdán voltunk céget látogatni (köv poszt). Sok hasznos és haszontalan tapasztalatot szereztünk…

Amint a fenti posztban írtam, itt a céglátogatásról lesz szó, amire egy hűvös szerdai napon (konkrétan május 27-én) került sor.

Egy király sztorit mesélek el a tegnap estével kapcsolatban, vagyis azt, hogyan találkoztam az első finn arccal életemben. Plusz voltunk buzibárban is, de erről a finnes sztori után.

A svájci utazásom nem jött össze, mivel minden úgy alakult, ahogy az ezen a vébén kezd alapértelmezett lenni: semmi sem úgy megy, ahogyan kéne.

Hibáztam, és bejöttem a menedzsment előadásra… szerencsére van nálam laptop, úgyhogy tudok írni egy új posztot, egyrészt update-elem a hokivébé történéseit, másrészt reklámozom a Mythbusters nevű sorozatot.

Az enquête découverte egy olyan esemény, ami arról szól, hogy minden Centrale-os elsősnek január és május között (attól függően, mikorra van beosztva a szóbeli beszámolóra) meg kell keresnie két mérnököt, és elbeszélgetni vele annak tapasztalatairól, életéről, meg úgy általában, ami érdekli az embert. Ez egy olyan dolog, ami nálunk – egyelőre – nincs.

Tegnap elkezdődött a nyilván mindenki által hihetetlenül várt A-csoportos jégkorong- (hoki-) vébé, kedvcsinálás céljából írok egy posztot, és linkelek egy oldalt, ahol mindent meg lehet találni a témáról.

Mióta visszajöttem, először van annyi szabadidőm, hogy összedobjak egy új posztot, szóval nagy vonalakban leírom, mi volt eddig, és mi az a nagyon király elfoglaltság, ami lefoglalta az időmet.

A következő két hétben kevesebbet fogok blogolni, mert 18 óra múlva már Magyarországon leszek, ahol élőben tudok mindenkit untatni a történeteimmel (esetleg képeimmel). Flash info, hogy vasárnap estétől kedd délig Pesten lesz 6 brazil évfolyamtársam, majd benézünk a BME-re, szóval lehet őket nézegetni időpontegyeztetés után :)

See you soon, and stay tuned!

A projekt első osztályozott megmérettetése hétfőn volt esedékes számunkra, az úgynevezett „Soutenance” (magyarul védés) keretében, amikor is egy 25 perces szóbeli beszámoló keretében a csapatnak elő kellett adnia az eddigi eredményeket.

Breaking news jelleggel itt az idő bejelentenem, hogy jövőre minden valószínűség szerint edzősködéssel (is) töltöm majd ki a jelenleg még meglévő egészen hihetetlen mennyiségű szabadidőmet, valamint tegnap magyar ebéden voltunk, erről is ejtek néhány szót.

Tegnap találtam a Fletós-kormányváltós cikkek között egy civil munkával foglalkozó cikket (interjú három szakértővel) a hvg-n, egyrészt ajánlom elolvasásra, másrészt hozzáfűzök pár megjegyzést.