@ Lyon

Amint a fenti posztban írtam, itt a céglátogatásról lesz szó, amire egy hűvös szerdai napon (konkrétan május 27-én) került sor.

A vizitekre 6 szerda délután (vagy esetleg délelőtt is) van kijelölve, ahogy jön egy email, hogy lehet jelentkezni ehhez és ehhez a céghez erre és erre a napra, gyorsasági alapon töltik föl a helyeket. Nekem a 27-i szerdára sikerült kifognom a Danfoss és az Areva nevű cégeket (akkor még sosem hallottam róluk), aztán reménykedhettem, hogy lesz vmi izgalmas, amit láthatok.

A nap a 8.10-es indulással kezdődött, egy kisbusz jött értünk (nagyon frankó, tök kényelmes, kb 16-18 fős lehetett), hogy fuvarozzon minket a két helyszínre és vissza. Az egész napos program egyben azt is jelentette, hogy nem kell magam hullára unnom a projekttel kapcsolatos kommunikációs gyakorlaton, ami jelentős pozitívum volt számomra. A csoportba került 4 egymással folyton hangosan spannoló arc, három egymással folyton hangosan spannoló csaj, egy kínai kiscsaj, és 3 átlagos kocka, ami azért volt szívás, mert 3 darab négyfős csapatot kellett összehozni, akik majd a különböző kérdéskörökről – na, mit csinálnak? –, igen, írásbeli beszámolót írnak. A 4 menőjenő és a 4 csaj elvitt 1-1 témát, így nekünk átlagos hallgatóknak maradt a biztonság témaköre (ami nyilván a leguncsibb, a másik kettő a minőségbiztosítás és a nemtommi voltak).

A Danfoss nevű cég – mint kiderült – hűtéssel és fűtéssel foglalkozik, mi a kompresszorgyárba látogattunk. Egy 30 év körüli csákó fogadott minket, aki múlt ősz óta dolgozik a cégnél, és a termelést szervezi. Tartott egy rövid, 30 perces beszámolót arról, hogy mivel foglalkozik a cég, hogy dán tulajdonú (a mai meccsen láttam, hogy a dán hokiválogatott egyik főszponzora, a sisakokon és a mezeken is ott volt a logójuk), hogy milyen az árbevétel, és hogy kb 30%-os a visszaesésük 2008-hoz képest a válság miatt. Ezek után mehettünk is a csarnokba, ahol maga a termelés folyik. Nos, itt egészen le voltam nyűgözve, nagyon frankó kis gyáruk van, a csarnok egyik végében van a beszállítók lerakodóhelye, aztán van egy csomó kép, meg munkaállomás, ahol legyártják és/vagy méretre alakítják az alkatrészeket, aztán egy válaszfal után a másik oldalon van az összeszerelés és a csomagolás, majd a kamionok beállóhelye, akik viszik el a csomagolt cuccot. A szabad helyeken meg irodák, leírások az eszközökről, jelenléti táblák, általános tanácsok, biztonsági normák, stb. Mondtam is, hogy így néz ki egy modern gyár, ahol versenyképes termékeket gyártanak, magas hozzáadott értékkel.

A gyártósor után megnézhettük a telep többi részét is, ahol a call center volt (négy középkorú, viszonylag csinos és kellemes hangú hölgy), továbbá a mérnökök munkaállomásai (ami egy csomó számítógépet és prezentációs szobát jelent), meg volt gondolom adminisztrációs rész is, de ezt nem nagyon lehetett megkülönböztetni a mérnökök helyeitől. Ja, és volt egy dögös recepciós is a bejáratnál, aki fogadott minket, és lehívta az illetékest. Annyira megtetszett a hely, hogy meg is kérdeztem, ide lehet-e jönni nyári gyakorlatra, aztán a tag lehűtött, hogy a válság miatt (nagy ez a duma, mindent rá lehet fogni) idén nem fogadnak gyakorlatozókat, az alap munkaszervezéssel is szívnak.

A Danfoss után ebédszünet jött, ami a gyakorlatban egy plázában való 45 perces szabad programot jelentett (vittem magammal piskótatallért és vizet, szóval szerényen elnyammogtam zenét hallgatva egy padon), majd az Areva telepe következett. Ezen cég kb mindent gyárt, ami gépekkel kapcsolatos, nekünk sajnos egy nem túl izgalmas részt sikerült kifognunk. Reménykedtem, hogy látok vmi urándúsítós részleget, vagy reaktortartály-gyártást, vagy vmi mást. A villeurbanne-i telep (ez Lyon egyik „kerülete”) árammegszakítókat gyárt (na, ki tudja mi az? -  én sem tudtam, amíg nem láttam őket), egészen kicsitől egészen nagy méretig, kábé mindenkinek (láttam kettőt, amik Etiópiába mennek majd). Itt nem indult túl izgalmasan a túra, a csoportvezető a technikai részletekkel untatott minket, ráadásul kint, ami 10 fokban és szélben nem volt a legkellemesebb élmény, vmi egy órán át dumált a létező megszakítótípusokról, meg még nem tudom mikről, a végén hullára unva és szétfagyva bemehettünk egy gyártócsarnokba.

Ez már kicsit klasszikusabb és koszosabb volt ahhoz képest, mint amit pár órával korábban láttunk, minden sarokban volt vmi kacat, több millió csavar, meg egyéb kütyük voltak óriási polcokon, a szakikáim meg ügyködtek vmiken az egyik oldalon. A következő csarnokban csak összeszerelés volt, valamint a kutató részleg, ahol nem tudhattuk meg, mivel foglalkoznak, mert az tök titkos volt. Végül a nagyfeszültségű kutatócsarnok jött, ahol valódi méretű transzformátorok, megszakítók, állványok és vezetékek voltak (ilyenből nem sok van az egész országban, és nem is olcsó történet egy ilyet építeni vagy kibérelni), itt tesztelik a szomszéd csarnok ötleteit. Volt két darab egyenként háromméteres gömbből álló gömbkondenzátor, kb 10 méter széles megszakítók, meg 800kV-ról 400V-ra transzformáló trafó is. Impozáns látvány volt, engem annyira nem fogott meg ez a rész, a Danfoss-típusú gyártás sokkal izgalmasabb nekem, de ennek is biztos megvan a varázsa.

A biztonságról még kéne majd jelentést írni, amibe nem tudom, mit pakolunk bele, mert ahogy láttam leginkább a mindenhova kipakolt rendkívül informatív táblákban merült ez ki (az egyik munkás mondjuk annak hatására vett fel kesztyűt és sisakot, hogy mi elhaladtunk mellette). A Danfoss-nál van egy 1D-1A elv, ami az egy detektálás, egy akció rövidítése, tehát minden héten minimum egy megszegett biztonsági előírást észre kell venni, és kijavítani (rászólni vkire, hogy nincs rajta sisak v kesztyű v szemüveg, fölszedni egy elkallódott alkatrészt, hasonlók). Ez kicsit vicces, de biztos motiváló, és csak nekem jut eszembe, hogy folyton megtaláljam a magam által elhagyott szerszámokat…

A céglátogatás összességében hasznos volt, és nem kevésbé fárasztó, délután négykor értünk haza, ami után még elvittem a francia telefonom szervizbe, mert egy sms-t nem tudok elküldeni, azonnal lemerül az akksija. Kaptam egy gagyi cseretelefont, de két hétre megteszi. Holnap pedig az utolsó vb-meccsünkön szurkolhatunk a fiúknak, hogy sikerüljön a pontszerzés, aztán figyelhetünk a szavazásra május 8-án, hogy megkapjuk-e a 2014-es A-csoportos vébét. A fehéroroszok a legnagyobb ellenfeleink – ha a nemzetközi szövetség döntéshozói is úgy viszonyulnak hozzánk, mint a sporik, akkor sok jóban nem reménykedhetünk (a fehéroroszok ellen mi 0, ők 10 percet játszottak emberelőnyben), sajnos…