Az elmúlt időben kicsit megugrott az elintézendő projektek száma, ezért elég kevés időm van posztolni. Röviden összefoglalom, hogy mi a helyzet azért.

A lány kosárcsapat újabban a szívem csücske (nocsak, ki hitte volna), nagyon aranyosan és motiváltak, a jelenlegi állás szerint 21 játékosunk van, ebből 16 elsős. Ahhoz képest, hogy az év elején még azon aggódtunk, hogy lesz-e egyáltalán csapat, ez igen komoly teljesítmény, úgyhogy az egyik csapattársamat megkértem, hogy amikor van egy kis ideje, akkor ugorjon be ő is segédedzősködni. Alapból ketten vagyunk, de Samy a hármas számú fiúcsapatban játszik, emiatt igyekszem elkerülni, hogy tőle tanuljanak technikai dolgokat a lányok – az egyszerű gyakorlatok levezénylését rá lehet bízni, de mondjuk úgy, hogy nem egy csaj verné meg egy-egyben szegényt. Krampy (ez a beceneve a srácnak, akit megkértem) persze örömmel vállalta a besegítést, nyilvánvaló okokból.

Az október közepei Inter-Centrales-ra jó halad a fiú csapat felkészülése, van 10-11 hasonló képességű játékosunk, nem lesz könnyű kiválasztani ebből a 8 utazót. A lányoknál sem lesz könnyű 8 játékost kijelölnöm, de ott a minőségi játékosok hiánya, és nem túltengése okozza inkább a gondot. Van kb 5-6 egész jól játszó csaj, a maradék 2-3 helyre pedig meg kell találni még a megfelelő kiegészítő embereket. És nem, a legjobb csajnak nincs bérelt helye az utazók között…

A Fenntartható Fejlődés Klub (Club DD, mint Développement Durable) megtartotta első megbeszélését az újakkal, elég komoly érdeklődés volt, olyan 30-35 elsős hallgatta meg a részletes prezentációnkat, és nem kevesen készek is arra, hogy időt és energiát fektessenek az itteni tevékenységbe. Ennek első lépései a most keddi és szerdai projektmegbeszélések lesznek, ahol szétosztjuk az újoncokat a projektek között. Többek közt az okt 9-10-i párizsi Solargé nagygyűlésre is kell találnunk vkit, aki majd a helyembe lép jövőre (és akivel együtt dolgozom a velük kapcsolatos munkákon), és kezdésként eljön erre az eseményre.

Az autómegosztós honlap nagy sikert aratott, egy gond van, hogy a helyi infos szervezet gyökérkedik, és képtelenek üzembe állítani az oldalt, ahova feltöltöttem a szükséges fájlokat. A nagy gond az, hogy fogalmuk sincs, miért nem megy, szóval a tesztfázis folyton csak tolódik, aminek nem igazán örülök, mert ha majd jönnek az észrevételek, akkor jó lenne, ha nem felejteném el a felét annak, hogy hogyan is működik az oldal, amit augusztusban írtam.

Lesz egy állandó „munkahelyem” idén, a tornaterem péntek-szombati nyitva tartásának felügyeletében fogok részt venni, ami 8€/óra fizetéssel jár, csinálni nem sokat kell, az elején be kell engedni az arcokat, aztán lehet kosarazni, gyúrni, az ott lévő csajokkal jópofizni, viszont akik éppen szét akarják kapni a berendezést, azokat helyre kell rakni (bár ilyenre nem számítok, nem jellemző a vandálkodás errefelé).

A főzés terén komoly eredményeket tudok felmutatni (mármint magamhoz képest), a múlt heti húslevesem nagyon jó lett, a paprikás csirkém még annál is jobb, ezzel meg is kínáltam Nico-t, a Club DD elnökét, és nagyon jó barátomat születésnapja alkalmából, és nagyon-nagyon meg volt elégedve vele. A közelben tartózkodók egyből le is csaptak a maradékra, és komoly érdeklődést tanúsítottak az október 8-i vacsora iránt, ahol a kosaras lányoknak fogok majd főzni. Sajnos ma a túrógombóccal befürödtem – a zsemlemorzsa hiányát még áthidaltam kétszersült lereszelésével, de a túró helyett vett izé sajnos túl híg maradt, ezért inkább túrólepényt csináltam, ami ízre jó, de külalakra nem, szóval a héten majd megpróbálok vmi új módszert, hogy összeálljon a történet.

Zárásként egy komoly eseményt említek meg: azon gondolkoztam, hogy idén egy második klubba is belépek, aztán ott is aktívkodom majd, de jött egy remek lehetőség: a lyoni Jeunes Ambassadeurs (ifjú nagykövetek) programba lehet jelentkezni. Ez abból áll, hogy minden kiválasztott kap egy mentort, aki egy régióban is jelenlévő nagy cég nagyfőnöke, vele találkozik az évben minimum ötször, eszmét cserélnek, gyárat látogatnak, valamint legalább öt koktélpartin is részt kell venni az évben (hajaj, az lesz ám a szívás J ). Eközben megismerkedik az ember az itteni fejesekkel, cserébe hazaviszi az itteni kultúrát, a kontaktokat, meg persze a lojalitást, és illik vmi projektet is realizálni ebben az egy évben. Nos, szimpatikusnak tűnik a történet, azt hiszem, hogy jelentkezni fogok (főleg a koktélpartis rész tűnik hasznosnak).