Ma láthattam élõben egy munkahelyi „baleset” következményét, mivel ebédelés (mármint az elsõ ebéd) után kinézve láttam, hogy begördül egy villogó mentõautó az üzem területére, és jó úttörõ módjára utána is mentem megnézni, hogy mi a pálya.

A mentõautó pont a hulladékrészleg mellett, a kutatólabornál parkolt le, és pár perc után meg is jelentek a mentõsök az áldozattal, aki eléggé kómás állapotban, egy tolószékhez odarögzítve vegetált éppen. Nem is értettem, hogy mi van vele, vért vagy kötözést nem láttam, nem fogta semmijét, és mivel bentrõl hozták ki, ezért napszúrást sem kapatott. Amikor elindult a mentõ vele, akkor az ott kolbászoló munkatársaitól megkérdeztem, hogy mi történt.

A csávókám elájult a munkavégzés közben, ennyi történt. Mondom „he?”, azt meg hogy csinálta, az oké, hogy én néha kellemesen behígítózom a hulladékoknál, mert nem tudom, hogy mi van a hordóban (kicsit zsákbamacska néha a dolog, rá van írva nyilván, hogy ilyen tûzveszélyességi osztály, meg olyan reaktivitás, de a konkrét tartalom eléggé „lássuk a medvét” alapon megy), de a laborban azért vághatnák, hogy mi a pálya. Az ok a ramadán nevû esemény (böjt), amit a muzulmánok nyomatnak ilyen tájban (asszem a hétfõi újságban volt, hogy aznap kezdõdött, és hogy 4 milliárd € az éves piaca az ilyen Halal nevû kajának, ami vmi hús lehet, talán a kóser kaja muzulmán megfelelõje, de igazából ennek nincs kedvem utánanézni).

Mint elmondták, annyi történt, hogy Mr X (ide most X = Alit írnék, ha sztereotip akarnék lenni) nem evett napkelte óta, és ez a fizikai munkával, a meleggel, és a délután kettõi idõponttal kombinálva már ütõsebb, mint egy VBK (vodka-bomba-kataflam)… Viszonylag olcsón megúszta a történetet, mert éppen semmi veszélyes nem volt a közelben, amire rá- vagy beleeshetett volna (mint mondjuk egy pucér körfûrész, amivel reggelente bûvészkedek, vagy egy liftakna, ami minden Die Hard filmben fõszerepet kapott).

Kérdeztem a körülöttem lévõket, hogy mennyien böjtölnek ilyenkor, mert ahogy elnéztem az etnikai összetételt, azért jelentõs számú muzulmán lehet a dolgozók (és fõleg a fizikai dolgozók) között, és hogy ez okés-e. Mondták, hogy elég vegyes, van, aki nyomatja, és van, aki nem, van, aki jól bírja, és van, aki nem (ki hitte volna…), de igazából õk sem értik, hogy ez alól nem lenne-e jobb felmentést kérni, ha az ember életérõl van szó.
Kicsit az jutott eszembe errõl, mint amikor a nem tudom melyik vallás (talán Jehova tanúi, vagy hasonló, de erre tényleg nem emlékszem) követõi nem engedik a gyerekükön végrehajtani a vértranszfúziót, mert az Y (ahol Y = vmelyik vallási axiómájuk). Igazából ezért tekintem jobbnak a demokráciát (vagyis a köztaraságot, mármint az elõtagok [mint népi és/vagy demokratikus] nélkülit) , mint bármelyik másik államigazgatási formát: a meghozott szabályok lehet, hogy nem tökéletesek, esetleg direktben rosszak (szesztilalom, USA, ’32), de legalább van lehetõség õket újratárgyalni és megváltoztatni, finomítani, az új paraméterekhez igazítani (ezek általában akkor is szükségesek, ha az adott idõpontban a szabály tökéletes volt, mert ugye a világ nem az Unicum, és változik).

Nem kell azzal szenvedni, hogy ez így van, mert egyszer vki azt mondta, hiába szívás a dolog jelenleg, úgy marad, és kész (megj.: vannak idõtálló dogmák is, mint az altruista magatartás [ld. „szeresd felebarátod”], mely, mint kiderült evolúciósan kifizetõdõ a társadalomnak, de sajnos ez a kisebbség, nagyon úgy tûnik, szerintem).
Ezzel be is fejezném ezt a rövid eszmefuttatást, nehogy ellepjenek a kommenthegyek… (amitõl mondjuk nem kéne tartanom, de akkor is). Ja, utóirat: igen, én vigyázok magamra, és rendesen megeszem az ebédemet (mind a kettõt).