@ Lyon

Az előző poszt túlságosan hosszú lett, ezért külön posztban mesélem el az integrációs hét egyik legmenőbb elemét, a lyoni városi vetélkedőt, videóval és képekkel illusztrálva.

Az események csütörtökön játszódtak le, vagyis a keresztapáskodós este után, és a „gólyatábor” (weekend d’intégration) között – ez utóbbi egy szombat hajnalban indulós, vasárnap este megérkezős esemény, ahol mindenféle programok vannak, egy darab esti bulival kiegészítve, mindezt 80€-ért (ezért is nem veszek rajta részt idén). A városi vetélkedő lényege, hogy a gólyák csapatokra osztva (nocsak) versenyeznek Lyonban, állomásról állomásra haladva. Azt mondjuk nem értettem, hogy miért kapott mindenki egyforma piros pólót (így nem voltak túl megkülönböztethetők a csapatok), és a csapatnevek miért az egytől tizenhatig számozásban merültek ki, de hát ez van. Minden állomásra két csapat érkezett, ahol egymás ellen versenyeztek.

Én a Club DD standjánál voltam aktív résztvevő 3 srác és 1 csaj mellett (ez a Club Développement Durable neve, ahol a fenntartható fejlődéssel foglalkozunk). Volt szép egyenpólónk (jövő kedden klubbemutató este, ott majd csináltatok képeket magunkról), meg terveink az állomásra vonatkozóan, de ez utóbbiakat azért elég rugalmasan kezeltük. A Place Saint-Jean nevű téren voltunk, ami Lyon óvárosában található, egy katedrális előtt, és elég forgalmas hely, innen indul az egyik menő sétálóutca, valamint minden földszinti részleg kávézó vagy étterem egy-két km-en belül, ebbe a kultúrközegbe rondítottak bele a Centrale-os gólyák.

Az alaphangulat eléggé ott volt, folyamatosan ment az éneklés, meg a mindenféle koreográfiák előadása, mint ezen a képen is látható (oké, ez itt konkrétan egy viszonylag kevésbé kreatív előadás).

Az első feladat, amit kaptak a csapatok, az a külföldi turisták keresése és hozzánk cipelése volt. Erről úgy gondoltuk, hogy talán ha 3-4-et összeszednek így csütörtök délután, de aztán tévedtünk, kb tonnaszámra hozták a turistákat a csapatok, voltak amcsik, mexikóiak, németek, olaszok nyilván, de beakadt egy burkina-fasoi arc is többek között. A feladathoz hozzátartozott, hogy el kellett mondatni az odavitt személyekkel, hogy „Moi, j’adore l’École Centrale de Lyon” („imádom az ECL-t”), majd szépen megköszönni nekik a közreműködést. A turisták is nagyon élvezték a dolgot, jöttek is videózni meg fényképezkedni is böcsülettel. Az egyik csapat konkrétan egy busznyi turistát hozott, az kicsit odavágott, amikor 30 turistát így terelgettek felénk, mint a birkákat, hogy elmondassák velük a fent említett mondatot…

A második feladat (vagy nulladik, elég random osztottuk ki őket) abból állt, hogy a lányoknak vizes pólóban kellett lenniük (egy kis szökőkút mellett álltunk, így vízforrás volt bőven). Ami ebben a meglepő volt, hogy az általános hozzáállás az volt, hogy „oké, gyerünk” (mármint a lányok részéről). Talán ha két lány volt, aki kicsit húzódozott, de őket elég hamar elkapták a srácok, aztán rakták is be őket a víz alá. Az okosabb lányok levették a pólójukat, és úgy vizezték össze, a kevésbé okosak pedig egy az egy bemásztak a vízsugár alá, hogy mindenük full vizes legyen…

A fő versenyszám a zsákbanfutás-tipphopp szám volt. Itt először a két csapat egy-egy versenyzője szemeteszsákban ugrálva tett meg egy oda-vissza távot. A visszafordulás nem konkrét helyen volt, hanem egy bizonyos cselekvéshez kötve. Konkrétan egyszer oda kellett menni (illetve ugrálni) a legközelebbi kávézóhoz, ott jó napot kívánni vkinek, kezet fogni vele, majd visszajönni (visszaugrálni). Ennek több variációját is kipróbáltuk, szerelmet kellett vallani a katedrális előtt várakozó turistalányoknak, és puszit adni nekik, meg kellett fogni egy járókelő srác seggét (ez után 5 percig azon vitatkoztak a csapatok, hogy most tényleg megfogta-e az adott srác seggét a versenyző, vagy sem – mondtam neki, ha ez a srác azt állítja, hogy megfogta, akkor megfogta). A versenyzés azért folyt, hogy ki kapja az kedvezményezett jogát a tipphopp kérdésnél.

Ez abból állt, hogy számszerűsíthető kérdést tettünk fel a játékosoknak (hány Centrale-os hallgatónak kell szobabicikliznie egyszerre, hogy fedezzék a kampusz villamosenergia-szükségletét – ez egyébként 13,3 millió volt…), majd a zsákban futás vesztese mondott egy számot, a győztese pedig azt, hogy több v kevesebb. A jutalom a következő volt:

Aki esetleg nem ismerné fel (mert belemozdultak a gyíkok a képbe...): a győztes egy tányér tejszínhabot nyomhatott a vesztes képébe :)

Miután 4-szer 2 csapattal elszórakoztunk így, felmentünk a lyoni római amfiteátrumhoz, ahol volt kis kajálás, meg eredményhirdetés. A hangulatfelelős (mint az a lenti videón is látszik) a zenekarunk (Fanfare Piston) volt, - itt már eléggé fieszta hangulat volt (a facebook-profilomra linkelek egy videót, illusztrációképpen), ami után visszamehettünk a kampuszra a csütörtök esti nagybulira. Egy kép azoknak, akik esetleg nem lennének ismerőseim facebookon:

Összefoglalva: ez a városi vetélkedő nagyon ütött, kb végigröhögtök a lent töltött 3 órát, és vittünk nem kevés színt a lyoni óvárosi életbe :)

Még a végére egy bónusz panorámakép az eredményhirdetés helyszínéről (kicsit lepattant a hely, tudom...)