@ Lyon

Mióta visszajöttem, először van annyi szabadidőm, hogy összedobjak egy új posztot, szóval nagy vonalakban leírom, mi volt eddig, és mi az a nagyon király elfoglaltság, ami lefoglalta az időmet.

A hétfői megérkezés a reptérre és onnan a városba sima ügy volt, aztán az általános francia sztrájkba a helyi közlekedési társaság is beszállt, így 40 percet vártam a buszra, ami hazahozott, valamint a normál kihasználtság kb dupláját szállította, ami különösen nagy élmény volt egy hátitáskával, egy nagy sporttáskával, meg egy laptoptáskával, főleg mivel az első kettő együtt egzaktul 20 kiló volt (ennyit lehet beadni a csomagtérbe). Ezek után hazaérve mentem is vacsorázni, kipakoltam a cuccaim, majd mentem edzésre (szokásos 21.15-ös kezdés), aztán este 11-kor még tanultam a szerdai kommunikációvizsgára. Kedden a reggeli órák után délután mehettem az első interjúra, amit az ún. „enquete découverte” keretében végeztem. Erről a témáról írok a következő posztban, érdemes lesz elolvasni. Az interjú után edzetünk a srácokkal, majd edzettem a lányokat, már most átvehettem a csapatot, hogy összeszokjunk egy kicsit még így év vége felé. Sajnos csak 4 csaj marad jövőre, és az MVP is végzős volt, szóval teljesen új csapatot kell majd építeni. Szegények nyavajogtak is rendesen edzés után, mert volt vonalazás, állomásokon állóképesség-fejlesztés, meg elmagyaráztam, hogyan kéne passzolni, ziccert dobni és hogy néz ki egy védekezés alappozíció. Emellett pofázásért kiosztottam még 10-10 fekvőtámaszt két csajnak. A négy csaj, aki marad jövőre nem sírt, sőt, kifejezetten lelkesek voltak, csak az egyik jövőre távozó csaj akart szabotálni dolgokat, hogy az már sok, aztán rászóltak, hogy ez egy edzés. Szóval lesz itt tempó jövőre…

Szerdán megvolt a vizsgánk kommunikáció témakörben, kedvenc tanárnénim is tiszteletét tette egy negyed óra erejéig, ami megdobta a teremben a morált, meg válaszolt a kínai arcok béna kérdéseire. Nekünk két óránk volt, így pont teleírtam 4 oldalt, a franciáknak csak egy órájuk, és ők pont végezni tudtak nagy átlagban. Egyébként csak kifejtős kérdések voltak (szakszóval: rizsálni kellett), ami nem túl kellemes külföldiként, a kínaiak nagy része a kérdések felét kábé üresen is hagyta… Az újgenerációs puskám nagyon jól működött, de erről ne szóljatok senkinek. Az órarendkészítők nagyon jó fejek voltak, és a vizsga utánra beraktak még egy előadást, amire bementem (ez nagy hiba volt), hogy aztán összekaphassam magam a csütörtöki két interjúra. A csütörtöki nap ezzel is telt (reggel órák, aztán Lyonban hesszeltem még egy kicsit, a két interjú között meg csöveztem egy órát a városközponti plázában, mert egyrészt ott van net, másrészt elkezdtem írni a beszámolót). Továbbá összefutottam egy vöröskeresztes aktivistával, ennek nyomán havi 10€-val hozzájárulok a jövőben ezen szervezet tevékenységéhez, remélem jó helyre adakozok, ha már egyszer úgy döntöttem, hogy itt az ideje.

A péntek reggeli órák meg a délutáni labor arra voltak jók, hogy elteljen az idő az esti meccsig (kettővel következő poszt témája), ami egyébként – spoiler következik – kib****tt nagy meccs volt. Ma reggel pedig megtartottuk a projekt első rövid összeröffenését a könyvtárban, hogy utána teniszezzünk 2 órát Quentinnel (a projekt egyetlen francia tagja), ami jó volt, mert kábé egy szinten vagyunk, szóval tudunk majd fejlődni június végéig, ha eleget játszunk. Utolsó info: a projekt írásos beszámolója 6,5 pont lett 10-ből, a prezentáció 7/10, így 13,5 pontot kaptunk összességében. Ez kicsit érdekes, mert azt mondták, hogy a szóbeli rész nagyon jó volt, az írásos meg nem igazán, nem tudom, hogy a fél pont különbség hogy jött ki. A jegyek az évfolyamon itt egyébként 16 és 8 között szórtak, tehát nagyon enyhén az átlag fölött teljesítettünk. Én reálisan 14,5-et adtam volna magunknak 6+8,5 megoszlásban (esetleg 6,5+8), és felső-középkategóriába raktam volna a teljesítményt (Quentinnel ebben egyetértünk), de hát ezek mi vagyunk. Az év végéig tehát még pedálozni kell egy kicsit, hogy feljebb nyomjuk a jegyet.