@ Lyon

A projekt első osztályozott megmérettetése hétfőn volt esedékes számunkra, az úgynevezett „Soutenance” (magyarul védés) keretében, amikor is egy 25 perces szóbeli beszámoló keretében a csapatnak elő kellett adnia az eddigi eredményeket.

Az orális részt kíséri egyébként egy írásbeli is (szóval van kézimunka is…), ez a „Rapport intermédiaire” névre hallgat, vagyis közbenső beszámoló arról, hogy ki, mit, hogyan, miért, miből, kikkel csinált, csinál és fog csinálni, tehát egy nagyságrendileg 30 oldalas beszámolót kellett produkálni, hogy megtölthessük a suli bürokráciájának polcait. Nálunk ebben az volt a legnagyobb szívás, hogy az ötfős csapatból 4-en vagyunk külföldiek, a francia srác (Quentin) mellett egy kínai srác (Mingqian, aki már két és fél éve Franciao.-ban él, ide járt a Préparatoire nevű kétéves előkészítőbe), egy kínai csaj (Shaofang) és egy japán csaj (Emiyu) alkotják a 44-es számú projekt csapatát (lásd még: PE44).

A lányok sajnos nagyon nehezen boldogulnak a nyelvvel, így rájuk az ilyen jellegű munkában általában nem nagyon lehet számítani, Mingqian elég link típus, folyton lazul és alibizik (meg elkésik a megbeszélésekről...), így Quentinnel ketten dobtok össze nagyjából az egész történetet (annak is a nagy részét ő, a keletiek saját területeiből készült részeket eléggé át kellett dolgoznia, hogy kinézzen valahogy), a prezentáció meg rám maradt, hogy gyakorolhassam még egy kicsit a Powerpointos tupírozást. A beszámolót nem linkelem be, mert gondolom senki nem akar 30 oldalnyi francia szöveget olvasni, de igény esetén elküldöm e-mailben (a prezentáció ppt fájlját is elküldhetem igény esetén…)

A prezentáció előtt tartottunk egy hosszabb megbeszélést főpróbával együtt, majd mindenki hazaugrott felvenni vmi elegánsat (személy szerint fekete öltöny - fehér ing szürke csíkokkal, hozzá elegáns fekete cipő fehér fekete zoknival), illetve borotválkozás céljából (ezt inkább a fiúk). A kezdés – természetesen – csúszott, a teremben meg kábé teltház volt, mert ott volt a két tutor, a zsűri elnök (középkorú hölgy), a kommunikációs gyakorlatok tanára (egy olasz tökalsó nő), a projektmenedzselési tanácsadó (középkorú csákó), a két iskolai doktornéni (akik a táplálkozással kapcsolatos infók helyeit tolják nekünk, meg konzultálnak is igény esetén), Emiyu pasija, meg annak a spanja. Továbbá egy digitális kamera is volt a teremben, remélem majd sikerül megszereznem a felvételt, aztán a jobban sikerült részeket linkelem, hogy legyen min röhögni (mellékelek alá feliratot…), meg hogy megmutassam, hogy néz ki itt egy gyakterem.

A bemutató egész jól ment, csak egyszer keveredtem bele teljesen a mondandómba, de még időben megnyomtam a reset gombot, a többiek is (Mingqian kivételével, aki megint nem készült fel rendesen, seggbe is lett érte rúgva) egész jól összehozták a maguk részét. A legidegesítőbb az volt, hogy a zsűri elnöke a 6-7. perctől kezdve végig az írásbeli beszámolót lapozgatta, szóval eléggé leszarta amit magyarázunk (mindemellett konkrétan benne volt a leírásban, hogy a prezentációt úgy kell megtartani, hogy az elnök nem fér hozzá az írásos anyaghoz, vagyis mindent úgy kell előadni, hogy alapból nullát tud a témáról), aminek eredményeként a végén két olyan kérdéssel nyitott, amit már elmondtunk egyszer. Persze ha menet közben rászólunk, hogy mi a bránert csinál azokkal a papírokkal, semmi köze hozzá, inkább figyeljen már oda, akkor is mi húzzuk a rövidebbet, úgyhogy inkább hagytuk, hadd szórakoztassa magát.

Az olasz csaj, aki a kommunikációs tanácsadó a csoportnál jól leosztott minket, mert a beszámolóban egy oldalon eleget tettünk annak a feladatnak, hogy mutassuk be a munka személyes oldalát, a problémákat és a jól menő részeket, de a stílus úgy tűnik nem tetszett neki. Ezt Quentin írta meg (ki más, mint egyetlen francia és projektfőnök szerintünk elég alapértelmezett volt), a címe „A projektfőnök véleménye” volt, és azt taglalta, hogy mennyiben akadályozta illetve segítette a munkát a soknemzetiségű csapat (nyilván mindkettőre volt példa, elég a késések kezelését, az emailekre való válaszolási hajlandóságot, vagy a kezdeményezőkészséget említeni). Úgy tűnik a személyek konkrét értékelése kiütötte a biztosítékot Elisabetta-nál (így hívják a csajt, személyes megjegyzés, hogy cseszett unalmasak az órái és folyton kisebbségi komplexusa van, érthető okokból), ami miatt le is fognak húzni pár pontot az erre adott pontszámból (25%-a a végső jegynek), de igazából annyira nem fáj érte a szívem, a tutorok szerint tök rendben volt, és 99-1 arányban adok a véleményeikre.

Az azonnali kérdések és válaszok után 5 percre kihúzhattunk a teremből megtárgyalni egymás közt, hogy mi a stánc (igazából bent ment az értékelés), aztán közölték a véleményt. Az elnök asszony szerint király volt a prezentáció (jah, a feléről lemaradt, és az eleje tényleg érdekesebb volt), és jó jegyet fogunk rá kapni, a rapport is korrekt, csak az említett allűr miatt lesz levonás (a szóbeli rész is 25%-át adja majd a jegynek). Szóval ez is 16 pontos lesz (20-as a skála), mint kábé minden gyakorlati jegyem a Centrale-on (labor, prof: „Látom megértették a lényeget, jól dolgoztak”, aztán rávés egy 16-ost a jegyzőkönyvre – b verzió: „Ez most nem volt olyan jó”, aztán beír egy 16-ost…), de nem panaszkodom, jók a 16-osok.

A mai valszámvizsgáról majd később, most ideje mosni, meg lassan készülődni hazafelé, 69 óra múlva otthon leszek.