Egy király sztorit mesélek el a tegnap estével kapcsolatban, vagyis azt, hogyan találkoztam az első finn arccal életemben. Plusz voltunk buzibárban is, de erről a finnes sztori után.

Mivel ma május elseje van, és nyilván tanítási szünet, ezért kézenfekvő volt, hogy csütörtökön le kéne menni Lyonba bulizni. A május elseje azonban nem csak az oktatás felfüggesztését jelenti errefelé, hanem a tömegközlekedését is, egzaktul nulla darab busz, metró és villamos jár a mai napon, ezzel „egy kicsit” megnehezítve a nem a városközpontban lakó egyetemisták dolgát. A megoldás az lett, hogy kölcsönkértem az egyik spannom bringáját, így nem volt akkora para az odajutás (megj.: itt egészen Vichy fílingem volt, ugyanis itt is elég magasan lakom, a bulik meg lent vannak a városban, ott volt standard esti program a legurulás bringával, a sörözés, aztán az éjjeli-hajnali feltekerés a dombtetőre). Mivel este kicsit hűvösebb van már, ezért felvettem a válogatott hokimezem, mert az elég jól fogja a szelet – emellett meg királyul is néz ki.

Ahogy leértem, kis kóválygás után megtaláltam a helyet, ahol az Erasmusos arcok csoportosultak (ez Judit baráti társasága, linkelek róla egy képet [a sötétebb hajú lány], max majd rám szól, hogy szedjem le, de ez úgysem fog bekövetkezni), aztán miközben parkoltam le a biciklit, meg dumáltunk a Judittal, odajött két srác. Az egyik megkérdezte angolul, hogy ez milyen hokimez. Mondom magyar válogatott, miért. Nos, kiderült, hogy az egyik srác angol, és itt dolgozik, a másik meg finn, és itt játszik a Lyon csapatában, mint profi hokis. Beültek velünk a helyre, és a finn sráccal (akit Kim-nek hívnak) frankón elbeszélgettünk a jégkorongról (a világ legjobb sportja), egész sokat tudott a magyar hokiról is, tudott pár nevet a csapatból (Szuper Levi ellen játszott amikor még Olaszo-ban nyomták mindketten), ismerte Cortina nevét, hallott Ocskay Gabiról és Palkóról, a Franciao-ban játszó 3+1 magyarról (Vas M., Ladányi, Tokaji és Ennefatti), és azt is tudta, hogy a Volán az osztrák bajnokságban játszik.

Amellett, hogy végre volt kivel tisztességesen angolul beszélni (sajnos a franciák ebből a szempontból nagyon gyíkok), ismét rájöttem, hogy ezért (is) királyság a jégkorong: mindig van vki, akivel el lehet róla beszélgetni, lehet majd szervezni közös meccsnézést, valamint aki a hokit szereti, az rossz ember nem lehet. A mai osztrákok elleni meccs alatt is eldumáltunk a meccsről, a játékunkról, szóval végre találtam itt kint vkit, aki nagyon ért a dologhoz, és tök szimpatikus.

A söröző után átsasszéztunk bulizni, ekkor már csak hárman voltunk, mert a többiek hazahúztak tunyulni, a két arc meg elment angol kocsmába sörözni, így maradt az említett Judit, valamint Polina, aki orosz születésű, Minnesotában élő csaj, ő is Erasmus-szal van itt (és róla is linkelek képet [jobb oldalt], elég cula egyébként, tegnap magas sarkúban volt, és egyáltalán nem kellett lehajtanom a fejem, hogy…) Szóval az volt az ötletük, hogy menjünk el a DV1 nevű helyre, ami eredetileg egy buzibár, két tánctérrel, meg drága piákkal, és meztelen felsőtestű csákókkal, akik egymást ömmmm, na, ezt inkább nem írom le. Hát, kulturális tapasztalatnak ez is vmi, kedves Judit persze csinált pár ilyen képet, akit érdekel, majd tőle rendeljen (de inkább ne).

Ettől eltekintve egyébként hangulatos a hely, nyitottak az emberek, bárkivel tök jól el lehet dumálni (igen, voltak heterók is bőségesen, meg csajok is). Nem ez lesz a törzshelyem, de jónak minősítem az este ezen részét :) A leírást most befejezem, mert kicsit fáradt vagyok.