@ Lyon

A mai poszt dióhéjban: az utolsó hétvégét Marseille-ben töltöttem, néhány sorban leírom a várost, és a végén megállapítom, hogy Lyon ezerszer királyabb hely (mind városügyileg, mint a Centrale szempontjából).

Az alapötlet az volt, hogy Marseille viszonylag közel van, a vonatút szűk két óra TGV-vel, és a szállás sem para, mert ott ismerek ott brazilokat (itt, és a blogban mindig Brazíliában születetteket jelöl ez a szó), akik voltak nyáron Vichyben (azt hiszem Vichyről még mindig nem írtam, de lassan csak sorra kerül). Közülük Daniel a legjobb arc, vele elég sokat teniszeztünk együtt, most is itt van éppen Lyonban (a barátnője itt tanul a Centrale Lyonon), és különösen jó, hogy frankón beszél angolul, ami az itt található emberek nagy részéről sajnos nem mondható el. A szállásomat pedig Nicole révén oldottam meg, aki egy megszólalásig jó csaj, igazából nem értem, hogy tanulhat itt – na jó, igazából értem, a faterja elcseszett módon gazdag, de nem illik erre fogni a dolgokat.

Szombat reggel mentem le, és szombat kora délután városnézés volt a program, most kísérleti jelleggel rakok is be hangulatos képeket a posztba, a teljes galéria szokás szerint megtalálható a Facebookon itt, itt és itt.

Mivel Marseille tengerparti város (húúú), ezért értelemszerűen a kikötőnél kezdtünk, ahol is egy orbitális nagy öbölben több ezer csónak, hajó, bárka, yacht, stb parkol, valamint van egy szép erőd is, ami védte régen a rendszert.

A másik szép hely a dombtetőn lévő templom (a franciák kábé minden dombtetőre templomot építenek – esetleg kastélyt), ahonnan egész korrekt kilátás nyílik a városra.

Itt pedig maga a templom látható, nagyon művészi beállításban.

A turistáskodás eredménye az lett, hogy a rövid ujjú ingem mintájára barnultam le, vagyis felkar közepétől lefelé és egy frankó háromszögben a mellkasomon… A belváros után lenéztünk a strandra (az egyik strandra), ahol zajlottam az MSB küzdelmei, ez egy elég komolytalan sportesemény, ahol strandröpi, strandkézi és strandfoci volt egyetemistáknak, igazából a sport csak álcának van, hogy olcsóbb legyen a sör (támogatja a BDS) és jöjjenek máshonnan is az arcok egy jó kis beach partyra. Itt összefutottam pár lyonival is, akik kézilabdázni jöttek. Estére egy Open Bar rendszerű buli volt meghirdetve, ami eléggé elnyerte a tetszésemet, a lényeg az, hogy 5€-ért három dolgot kapsz: buszt a Centrale és a bulihely között, ingyenes sörfogyasztást és magát a bulit. Főleg a második az, ami figyelemre méltó, két hátránya van, az egyik a nagy sor (összesen egy helyen csapoltak sört), a másik meg az, hogy a nagy sietségben a csaposok nem sört, hanem habot csapolnak. Ezt a rendszert (több sörcsappal) nálunk is meg lehetne honosítani…

Vasárnap egészen késő délutánig punnyadással töltöttük az időt, elbeszélgettünk erről-arról, aztán bementünk még egy kicsit várost nézni. Itt említem meg, hogy a marseille-i tömegközlekedés sokkal inkább hasonlít a pestire, vagyis koszosabbak a buszok, érdekesen viselkednek az emberek a járműveken, a metró elcseszettül zajos, a menetrendek pedig inkább csak „tájékoztató jellegűek”. A cél a Palais de Longchamp volt, ahol a következő képeken látható kastélyt tekinthettük meg:

Itt Nicole látható, amint éppen feszít

 Itt pedig én, amint éppen van szakállam

Amint az a wikipédiáról megtudtam (a linket érdemes lecsekkolni az ott látható képek miatt is), a kastély annak örömére épült, hogy a marseille-iek sikeresen megoldaották azt, hogy legyen újra ivóvizük, vagyis egy nagyszabású csatornaépítési program megünneplésére épült a mai turistalátványosság (és egyben múzeum is persze). Estére egy születésnap megünneplésére néztünk be az egyik brazil sráchoz, akinek az anyukája és az apukája Marseille-be repültek, hogy a fiuk és néhány barátja társaságában megünnepeljék az anyuka születésnapját. Itt menet közben megtekintettük a Marseille-Lyon focimeccset a tévében, ahol is a tét az volt, hogy a Marseille utoléri-e a Bordeaux-t, vagy két meccsel a bajnokság vége előtt 3 pontos hátrányba kerül (a Lyon idén már korábban leszakadt). Nos, 3-1-re a Lyon nyert idegenben, hehemm (hozzátenném, hogy abszolút nem érdekelt a dolog, de a marseille-i brazilok osztották az észt, hogy így a Marseille, meg úgy a Marseille)… A lakás a főutcán található, ami nem túlságosan impozáns, az éjszakai kivilágítással viszont egész korrekt panorámaképet csináltam.

A főutca nem túlságosan impozáns házai

Ezért elnézést kérek, de sajnos nem sikerült tökéletesre az illesztés, azért a művészi hatás remélem átjön...

Hétfőre már csak a hazaút maradt, és a tanulságok levonása. Mint megtudtam, itt Marseille-ben nem megy túlságosan komolyan a tanítás (az emberek nem hogy az előadásra nem nagyon járnak, de még gyakokra sem igazán), az évfolyam is kisebb (kb 200 fős), és az infrastruktúra sem túl fényes. Főleg z utóbbi gáz, a hallgatók döntő része nem a kampuszon lakik, nem túlságosan aktív a közösségi élet (bezzeg nálunk…), és a lakásárak is pofátlanul magasak. Nálunk 430€ a jobbfajta szoba (amilyenben én is vagyok), és 250€ a kevésbé jó, Marseille-ben a csóró lakások is 600€-ba kerülnek… Daniel véleménye szerint nem jó, hogy a Centrale Marseille fogad külföldieket, egyáltalán nem üti meg azt a szinten sem oktatásügyileg, sem infrastrukturálisan, hogy ez jó ötlet lenne. Elnézve a rendszert, ezzel egyet is tudok érteni (egyetlen pozitívum az volt, hogy a diákommal az ottani menzán is tudtam kajálni, mert kompatibilisek a rendszerek).

A másik szembetűnő jelenség a brazilokkal kapcsolatos: ugyanazt csinálják, mint az itteniek, vagyis állandóan egymással spannolnak (együtt mennek buliba, együtt ebédelnek, együtt tanulnak, stb), ergo nem igazán vegyülnek a franciákkal, és ez eléggé meglátszik a nyelvtudásukon is. Kis országból jönni ebből a szempontból nagy előny szerintem, mivel senkivel sem lehet magyarul beszélni a kampuszon, és 99%-ban itt vagyok, ezért érthető módon kb tízszer olyan gyorsan tanulom a franciát, mint az itteni brazilok vagy kínaiak. És mindezek mellett nagyon mákosnak érzem magam, hogy Lyonba kerültem…