@ Lyon

Három új képet sikerült beszereznem a Challange-ről, posztolom is őket.

A mai poszt témája az esélyegyenlőségi hét, amit ezen a héten bonyolítottak le a lelkes diákok és tanárok itt, a Centrale-on.

Az Ecole Centrale-ok egyik legérdekesebb része a diákszerveződés, ugyanis nagyjából minden elképzelhető tevékenységnek van klubja (franciául association vagy club [ejtsd: klöb]), ha fölösleges energiája van az embernek, akkor kedvére választhat ezek közül.

Megérkeztek az első képek a Challenge-ról, töltök is fel mutatóba párat (linkek, alattuk a rövid "magyarázat", hogy mi is történik).

Ezen a hétvégén a Challenge nevű rendezvénnyel voltunk elfoglalva, ami a franciaországi Grande Ecole-ok sportversenye, ez volt a 27-ik ilyen rendezvény, és hagyományosan itt van nálunk, Lyonban a Centrale Lyon szervezésében.

A legújabb hír az, hogy április 4-20. között otthon leszek. Ha minden jól megy a felezőbál is belefér majd :) Most újratelepítem a Windowst (új release...), aztán holnap Challenge.

A ma délelőttömből két órát a Kommunikáció előadásnak szántam - a tanárnéni még mindig dögös, linkelek róla egy képet (megjegyzés: a valóságban nem ilyen kurvás kinézető a nő, visszafogottan elegáns, általában fekete nadrágkosztümben szokott megjelenni, a haja meg egyenes vállig érő, valamint nem feltúrt - mint a képen). Most éppen az időről beszél, kicsit uncsi (mint mindig), de addig röviden bemutatom a város látványosságait.

Hétvégén meglátogattuk Lyont Szilvivel (aki annak idején kisfiz1-ből gyakvezetőm, most Grenoble-ban van konferencián, ami innen 100km-re van), ennek hatására írok pár mondatot a városról, ahol (illetve ami mellett) tanulok. Az első rész témája inkább technikai jellegű, konkrétan főleg a közlekedés.

Röviden összefoglalom, mi történt a héten... (a tovább gomb után)

Ma a szélerőművekről terveztem írni egy posztot, de ezt elhalasztom, helyette az eddigi centrale-os események közül a legdurvábban foglalkozom: tegnap (hétfőn) délben a Carrefourba indultam bevásárolni, és az egyik épület előtt vot négy rendőrautó, és helyszínelő jaffák mindenfelé. Azt hittem már megint vki nagyon részeg volt, és nem bírt magával (két hónapja jött egy email egy fegyelmi tárgyalásról, amiben pár arcot seggberúgrak, mert az egyik koli felső szintjéről lepisálták egy tanár autóját - hmmm), de nem erről volt szó. Az egyik diákunk öngyilkos lett a szobájában...

Eljött az ideje az első posztnak, melyben nem elméselem a történéseket, hanem kifejtem véleményemet is. Ennek apropója pedig az alábbi cikk, melyben arról meg a kérdezősködés, hogy tetszik-e nekünk az a kezdeményezés, hogy a magyar rádiók kötelezően játszanak vmennyi (konkrétan 40%-nyi) magyar zenét (a magyar zene definíciója persze nem evidens).

UPDATE: hamarosan a pendrive-okra is Artisjus matrica kerül, vagyis ezekre is jogdíjat kell fizetni (linkelek egy táblázatot is a díjszabásról). Pontosan erre gondoltam, amikor azt fejtegettem, hogy azt is érinti a kérdés, aki évek óta nem hallgatott rádiót...

Ma hajnalban megérkeztünk az egyhetes síelésből, ami 8 napi ott-tartózkodást és 7 napi síelést jelentett, vagyis múlt szombaton érkeztünk kora délután érkeztünk, aznap még nem síeltünk, hanem csak hesszelgettünk a városban, és tegnap (szombat, febr. 21) este indultunk vissza, hogy éjfél után nem sokkal hazaérkezzünk. A helyszín Risoul volt, ami a Magas-Alpokban található, nagyjából 5 órányi buszozásra Lyontól.

Most, hogy sikerült stabilizálnom a vegetatív funkcióimat a tegnapi este után (valentin-napi parti említésre méltó esemény nélkül - illetve reggel találtam egy pohár sört a hűtőmben letakarva egy darab papírlappal, amiről fogalmam sincs, hogyan került oda, mert soha nem hozok vissza sört...)

A mai poszt témája a projekt, ami kötelező jelleggel megy az első évben és a második első felében. Maga a projektválasztás úgy történik, hogy egy napos/felhős/esős októberi délutánon van egy előadás, ahol elmondják mi is az a projekt (typedef project), majd három csoport prezentálja az előző évi tevékenységét számunkra (powerpoint rulez). Ha jól emlékszem volt egy, ami arról szólt, hogy az SNCF (a francia MÁV, azzal a különbséggel, hogy... á, nem érdekes, szóval egy hasonlóság van köztük: vonatokkal foglalkoznak) megbízásából kellett javítani a tg-áramszedők csatlakozását a felsővezetékkel. Ezen kívül volt egy csoport, aki a kampuszon a szelektív hulladékgyűjtést valósította meg, ami megfelelő számú, színű és elhelyezésű kuka beszerzését és az információs táblák kirakosgatását, valamint a logisztika megszervezését jelentette (ez elég menő volt, kaptak is díjat a zsűritől mint a legjobb 3 projekt egyike). Aztán volt egy olyan is, ahol egy nagyon régi és nagyon fontos táblát kellett 3d-ben digitalizálni, az érdekesség ott kezdődött igazából, hogy a táblát egy napra kaphatták meg, és nem szabadott hozzányúlni.

Gondolkodtam azon, hogy sokkal nemzetközibb lenne a blog külföldiül (angol v francia), de nem lesz, mert az sok melóval jár. Vannak ilyen webfordítós cuccok, be is mutatom az előző post angol nyelvű verzióját:

My whole Internet problem was beginning there, that in a September, the net did not work in my room when we arrived. Myself tried to solve it until a piece (Windows settings here and there fucking, kikapcs-bekapcs multifunckiós experimenting with a solution option). I did not manage to do some DIY on net, but because of that in the first-floor lounge (it is called a parlour here) there is whole good wifi, I was able to go down to use the internet there. Next in October already generally the parlour was locked, with a word this option jumped temporarily.

Nem is olyan rossz, egész érthető a történet...

Tegnap este (09/02/06péntek), elmentünk az egyetemi kosárcsapat néhány tagjával és az ő ismerőseikkel (összesen 16-an) a lyoni kosárcsapat meccsére. Az érdekesség az, hogy ez hivatalosan nem csal Lyon csapata, hanem Villeurbanne-é is (itt játszanak), ami Lyon egyik "külvárosa", mivel maga Lyon csak a belvárost jelenti (mintha BP csak a Hungária körúton belüli rész és Újbuda lenne), a többi - teljesen egybenőtt - kerület külön városként funkcionál (mint mondjuk Budaörs teszi), és az egész van egybefogva a GrandLyon nevű kooperációs-szervezetbe (nekem legalábbis így jött le).

Úgy alakult, hogy mára nem maradt semmi programom, mert a Lyonba érkező Nicole (ő egy brazil csaj, majd később részletezem pontosan ki is) nem jelentkezett úgyhogy maradt a szokásos késői kelés (tegnap este meccsen voltunk meg söröztünk), a szombat kora délutáni kondizás, a ráérős eszegetés, meg egy film megnézése (a Mi kell a nőnek c. film francia verziója - a magyar szinkron nekem valahogy jobban bejött, persze itt nem értettem minden finomságot, mert lusta voltam szótárazni meg feliratot letölteni). Haladtam egy kicsit az új könyvvel is, amit elkezdtem, a címe "Why do people hate America?", melynek első hatása hogy elkezdem majd nézni az Elnök emberei (The West Wing) című sorozatot, ha legközelebb a suliban vagyok laptoppal akkor le is töltöm (mivel a szobában 1gigás korlátozás van, de ez is egy külön történet lesz).