@ Lyon

Ma írtam meg a harmadik emailemet a tutoromnak a második találkozóért kuncsorogva, ennek örömére vázolom is mit jelent errefelé a tutorálás intézménye.

 

A koncepció lényege az, hogy ne hagyjuk magukra szegény hallgatókat, akik idekerülnek 19-21 évesen, nem főz már rájuk az anyukájuk (ehh), és otthagyták régi barátaikat, hogy kirepüljenek... najó, ez nem a szakítós blog, hogy nyáladdzunk, a lényeg annyi, hogy a franciák az érettségi után két évig (vagy három a gyengébbeknek) még "előkészítő osztályba" járnak, ahol megtanítják nekik azt, amit nekünk a gimiben és az egyetem első félévében. Ezután mennek olyan értelemben egyetemre, mint mi, és ezt a lelki traumát feldolgozandó adnak mindenki mellé grátiszban egy tutort.

 

A tutor úgy néz ki, mint egy átlagos egyetemi oktató - mert az is. Minden erre önként (vagy kevésbé önként - ezt nem tudom) vállalkozó tanárra kiosztanak két-három elsős sügért, akiknek ők lesznek a pesztrálóik. Az első év során összesen három találkozó (rendez-vous de tutorat, amit nem randinak kell fordítani...) esedékes, ezekre vinni kell egy papírt, alá kell íratni a taggal, és bevinni az adminisztrációra (a helyi KTH vagy Tanulmányi Osztály, azzal a különbséggel hogy jó fejek a nénik).

 

A történet szeptember végén kezdődik, amikor az "évfolyamkeresztelőn" mindenféle fontos arcok beszédet mondanak (azt hiszem ettől még nem lesznek a spanjaim, csak arra jó, hogy lássuk milyen menő helyen  vagyunk, ők megtehetik azt, hogy meghívják egy olyan szervezet vezetőjét, amit rövidítés nélkül leírva minimum három sort foglal, rövidítve meg nagyon jól hangzik), majd tartanak egy powerpointos előadást (mi mást...) arról, hogy mi a tutorálás. Ezt a részt sajnos kihagytam, mert a telefonomon szerencsére van internet, amikor 1x felnéztem, akkor egy olyan dia volt kivetítve, ahol az előadást tartó prof arcképéből (mr tutor) három nyíl mutatott három hallgatóra (a sülthal diákok), ezzel mutatva a rendszer logikai felépítését...

 

Az előadás után felkerül a netre a beosztás, hogy kinek ki lesz a tutora, majd meg kellett keresni a tutorokat, hogy összehozzunk egy találkozót az őszi szünetig (november első hete). Ez annyira nem lett volna nehéz feladat, mivel itt mindenkinek olyan az email-címe, hogy keresztnév.vezetéknév@ec-lyon.fr, csak valahogy a nagy év eleji bénázásban elfelejtettem a dolgot, ezért csak a figyelmeztető email után (ami a szünet után jött közvetlenül) sikerült írnom Mr Christophe Bailly-nak. Két hét után válaszolt is (elkeveredett az email, mint mondta), mehetettem életem első rendez-vous de tutotar című eseményére.

 

A történet abból állt, hogy megkérdezte, hogy érzem magam, mivel töltöm napjaim, hogy mennek az órák (ekkor még nem volt egy teszt sem kijavítva), hogy tetszik Lyon. A válaszokat címszavakban felírta magának (bár kizártnak tartom, hogy megvan még ez a papírja), majd elmesélte, hogy egyszer már ő is volt Magyarországon, mert vmi konferenciát toltak a Balaton mellett. Kis idő után kiderült az is, hogy Balatonfüreden volt - a város nevét nem sikerült megértenem, de a Tagore kiejtése egészen hasonlított, ebből pedig már sikerült is levágnom, hogy miről van szó. Ezek után frankón egyetértettünk abban, hogy Füred nagyon szép (már én is voltam 1x), meg hogy a badacsonyi borok jók (ehhez nem értek, de most mit mondjak), meg hogy szépek a magyar lányok (ezzel meg pláne nem vitatkozom). Vidám hangulatú beszélgetésünk végén elmentem az adminisztrációra, hogy voltam a tutoromnál, ahol megkérdezték, hogy "oké, de hol a papír?", mire én "milyen papír", erre felvilágosítottak, hogy alá kell iratni egy papírt. Én sajnos azt hittem, hogy ez a tutor dolga (dob egy emailt, hogy volt itt a magyar gyerek, rendes volt, egy pipa), de hát nem, úgyhogy nagy szemekkel megkértem a nénit, hogy nyomtasson már nekem egy ilyet, azzal szépen visszaslattyogtam Bailly tanár úrhoz, aki szignálta, majd visszavittem az admin-néninek. Persze az természetes, hogy az eső szemerkélt, ernyőm nem volt, és az említett épületek, amiket megjártam a maximális távolságban voltak egymástól a kampuszon belül.

 

A téli szünet után kaptunk emailt a tutorálás főfelelősétől, hogy a 2. találkozó januárban esedékes, ennek örömére már lőttem is az emailt, hogy most ne legyek annyira késésben. Két hét után küldtem még egyet, mert nem jött válasz, majd erre egy hétre bementem személyesen, hogy legyen kedves fogadni, mert kettőből kettőször lekésni a határidőt kicsit már cikis. Mondta, hogy most nem ér rá, de majd küld egy emailt, ha szabad lesz, és megbeszéljünk (kb mint amikor castingon azt mondják, hogy "majd keressük" - nem voltam még castingon, csak  a másodkézből kapott infokból felépített sztereotípiák alapján dumálok). Nem fogjátok elhinni - nem kaptam emailt, így ma délután megint küldtem egyet, hogy mi van má' (kicsit formálisabban fogalmaztam). Remélem hamarosan válaszol tutor bácsi, és elmondhatom neki, hogy "annyira élvezem én a strandot, minden annyira szép és jó".

 

Ezzel azt hiszem be is fejeztem az itteni rendszer eddigi leghaszontalanabb elemének bemutatását... Holnap do-or-die meccsünk van haza pályán, mindenki szurkoljon!