@ Lyon

Most, hogy sikerült stabilizálnom a vegetatív funkcióimat a tegnapi este után (valentin-napi parti említésre méltó esemény nélkül - illetve reggel találtam egy pohár sört a hűtőmben letakarva egy darab papírlappal, amiről fogalmam sincs, hogyan került oda, mert soha nem hozok vissza sört...)

A mai poszt témája a projekt, ami kötelező jelleggel megy az első évben és a második első felében. Maga a projektválasztás úgy történik, hogy egy napos/felhős/esős októberi délutánon van egy előadás, ahol elmondják mi is az a projekt (typedef project), majd három csoport prezentálja az előző évi tevékenységét számunkra (powerpoint rulez). Ha jól emlékszem volt egy, ami arról szólt, hogy az SNCF (a francia MÁV, azzal a különbséggel, hogy... á, nem érdekes, szóval egy hasonlóság van köztük: vonatokkal foglalkoznak) megbízásából kellett javítani a tg-áramszedők csatlakozását a felsővezetékkel. Ezen kívül volt egy csoport, aki a kampuszon a szelektív hulladékgyűjtést valósította meg, ami megfelelő számú, színű és elhelyezésű kuka beszerzését és az információs táblák kirakosgatását, valamint a logisztika megszervezését jelentette (ez elég menő volt, kaptak is díjat a zsűritől mint a legjobb 3 projekt egyike). Aztán volt egy olyan is, ahol egy nagyon régi és nagyon fontos táblát kellett 3d-ben digitalizálni, az érdekesség ott kezdődött igazából, hogy a táblát egy napra kaphatták meg, és nem szabadott hozzányúlni.

Mint ezekből is látható, meglehetősen sokféle témalehetőség van, mindenki megtalálhatja azt, amivel szívesen elszórakozik bő egy éven át. A tavalyi projektek bemutatása után következett az idei témák börzéje, hat gyakterembe benyomultak a tanárok, teleplakátolták a falakat a projektleírásokkal, hoztak modelleket, korábbi félkész cuccokat (több esetben is korábban megkezdett munkát lehet folytatni, mint pl a szupravezető fölött lebegő modellvasútnál), szakirodalmat, beszélgettek az érdeklődőkkel, satöbbi - sajnos feltűnően csinos hosstesslányok nem voltak, pedig igény az lett volna rá. A termekben szépen föl is lehetett iratkozni azokra a témákra, amik érdekelték az embert, és utána a tutorok küldtek emaileket a további részletekkel meg egy kis dokumentációval, a nagyon népszerűeknél (mint az említett vasút vagy a virtuális póker című cucc) pedig újabb megbeszélést is kiírtak. Egy projekt csapata 4-5 főből áll, melyet magunk között kellett megszervezni. Ez azt jelentette, hogy az első 4 v 5 fős társaság, aki "összerakta magát" mehetett a tutorhoz, az meg odaadta nekik a témát (magyarul aláírt egy papírt), amit az adminisztráción leadva véglegesedett a projektválasztás. Segítségünkre volt egy weboldal, ahol minden egyes projektnek volt fóruma, és az érdeklődők ott megbeszélhették egymás közt a motivációkat, a többiek véleményét az elképzelésekről, meg általában terepet adott a szervezkedésnek, nem kellett underground önszerveződni (a választásra és érvényesítésre a fórumtól számítva bő két hetünk volt egyébként). Kellett viszont aktívkodni, hogy abba a projektbe tudjon kerülni az ember, ami tényleg érdekli, ne pedig maradék-elv alapján kapjon vmi ömmm kevésbé motiválót.

Az én választásom az "Elektronikus menedzsment és e-learning", valamint az "Egészséges táplálkozás intelligens környezet segítségéve" címűek közül az utóbbira esett, és egy francia sráccal, egy japán csajjal, egy kínai csajjal és egy kínai sráccal (ő utóbbi Franciaországban tanul több éve, szóval félig franciának vehető) alkottuk meg a legnemzetközibb projektcsapatot. A november és a december azzal telt, hogy megismerkedjünk mélyebben a tutorok elképzeléseivel a témáról, valamint kitaláljuk, hogy konkrétan mit is csináljunk. Ezek után következett a feladatkörök és felelősségi területek kiosztása (jómagam belső kommunikáció és információs keresés, ezekről később). Kapcsolódik a projektek mellé gyakorlat is, ami összesen 3x2 óra projektmenedzsmentet és 6x2 óra kommunikációs készségfejlesztés (expression orale) jelent, továbbá vannak szóbeli beszámolók zsűri előtt, az elsőn már túlestünk, ez volt a bemelegítés, ugyanis nem osztályozták, és csak a tutorok meg a gyakvezetők voltak jelen (szóval szűk családi körben telt a történet), itt 20 percben kellett elmondani, hogy mire jutottunk eddig, majd a kérdésekre kellett válaszolni. Igazából megdicsértek minket, mondták, hogy így tovább, majd a március végi első osztályzott beszámolónál meglátjuk, hogy ez mire lesz elég.

A mi projektünkről bővebben a következőket érdemes tudni. Az alapkoncepció az volt, hogy az egyetemi kajárdában (menza, szintén későbbi poszttéma) étkező arcoknak segítsünk egészségesen táplálkozni. Ezt az egyes tálakról infot adó rfid-kártyák leolvasásával tesszük meg (az rfid-kártya egy olyan cucc, ami külső energiaforrás nélkül tud információt szolgáltatni a megfelelő leolvasó készüléknek, ami egy nem túl hosszú karaktersorozatot jelent), vagyis a felhasználó a megfelelő leolvasóval ellátott mobil vagy pda a kártyát leolvasva megjeleníti a vonatkozó információkat (energiatartalom, fehérjetartalom, sótartalom, satöbbi), melyek ismeretében a "sülthal felhasználó" majd sokkal egészségesebben fog táplálkozni. Ez így nem tűnt túl meggyőzőnek még, úgyhogy hozzáraktunk még pár dolgot.

Konkrétan arról van szó, hogy kreálunk egy nagy adatbázist a bizonyos élelmiszerekről (banán, kenyér, marhahús, hasonlók), amiben elraktározzuk az őket karakterizáló és a táplálkozás szempontjából releváns adatokat, mint kalória-, glükóz-, lipid-, glüszid-, vitamin-, ásvány-, víztartalom tömegegységre. Ezekből egyrészt összeállítjuk a menzás tálakat (x g husi, y g rizsa, z g zöldség az ennyi ilyennel, annyi olyannal járul hozzá a napi bevitelhez, hasonlók), amiket a kajárdában az rfid-kel megtekinthet "átlagos Joe", vagyis a felhasználó. Ezen kívül egy weboldalon keresztül névvel és jelszóval bejelentkezve egyrészt átlagos Joe beviheti a menzán kívüli étkezések adatait (reggelire benyomott két croissant meg egy pohár meleg tejet) - itt kereshet az adatbázisban, valamint hozzá is adhat általa vásárolt terméket, mivel itt minden kaja csomagolására rá vannak írva a fontosabb táplálkozással kapcsolatos adatok, vagyis beírva a Carrefour-os croissant adatait utána már egyszerű listából választással és mennyiség megadással ez pillanatok alatt megy. A weboldalon ezen kívül általános tanácsok, leírások, irányelvek is megtalálhatók lesznek, amiket felhasználva átlagos Joe komolyan javíthat táplálkozási szokásain.

A nagyobb durranás ezek után következik, a Coaching funkció, mely a virtuális tanácsadó szerepét tölti be (menőn személyi dietetikusnak is hívhatnánk). Ez az eltárolt személyes adatok (nem, életkor, életvitel, betegségek, érzékenységek) és a bevitt étkezési információk birtokában kiértékeli Joe étrendjét, és tanácsokat ad annak javítására.

A projekthez tehát a következő dolgokat kell megcsinálnunk: rfid-kártyákból információ kinyerése (ez egy tavalyelőtti projekt témája volt abból a célból, hogy a mi jelenlegi projektünk ezen alapulva indulhasson el), a felhasználók és ételek adatbázisainak létrehozása és beprogramozása, weboldal készítése, valamint táplálkozási "szakértővé válás" (ez utóbbi az én feladatköröm), hogy a könyvekben és szakértőktől kapott információkat megfelelően be tudjuk programozni. Ebben az első lépéseket az egyetemi nővérek (mármint orvosi nővér) segítségével tesszük (teszem) meg, akik szakirodalmat és szakértők elérhetőségeit bocsátják rendelkezésre. Nagyon rendesek egyébként, olyanok, mint az úttörők (ahol tud, segít), igazából nem specialisták, de legalább van fogalmuk az alapokról, és arról is, hogy hol kell keresni a témában.

Ezek mellett még a belső kommunikációt (vagyis a többiek csesztetését, hogy dolgozzanak, meg a megbeszélések megszervezését) bonyolítom. A francia srác (Quentin) a külső kommunikációért, az anyagaink helyesírásáért, valamint az rfid-cuccokért felelős. A weboldal a két lány feladata, míg az adatbázis beprogramozása a kínai sráchoz tartozik. Az egyes területek közötti munka összehangolását pedig Quentinnel ketten visszük, így áll nagyjából össze a projektünk.

Ez egy remek lehetőség a csoportmunkába való beleszokásba, az önszervezésbe, a munka menedszelésének elsajátítására, meg hasonló dolgokra, nagyjából a szakdolgozat szintjén mozog, csak csapatban kell dolgozni, és vmilyen termék előállításán van a hangsúly (egy fizikusnak mondjuk egy cikk jelenti a terméket, szóval ebben hasonlítanak). Ha kész leszünk majd lefordítum a cuccot magyarra is, és leverem a Norbi-féle Update-rendszert... Szurkoljatok!