@ Lyon

Hétvégén meglátogattuk Lyont Szilvivel (aki annak idején kisfiz1-ből gyakvezetőm, most Grenoble-ban van konferencián, ami innen 100km-re van), ennek hatására írok pár mondatot a városról, ahol (illetve ami mellett) tanulok. Az első rész témája inkább technikai jellegű, konkrétan főleg a közlekedés.

Lyont a római korban alapították, és - najó, ez vicc volt, akit érdekel, az olvassa el a Wikipédián... A város tehát Kelet-Franciaországban van, autóval nagyjából két órára az Alpoktól (ez a síelés miatt fontos), vonattal szintén két órára Párizstól (ez a közelgő Roland-Garros miatt fontos) és szintén nem vészesen messze Nizzától (ez meg nem fontos). Sajnos Budapestre nem sok közvetlen gép jár, ezért eddigi két repülős utazásom alkalmával is át kellett szállni (így már láttam a frankfurti meg a brüsszeli repteret is, wow), és lakástól lakásig ugyanannyi idő autóval a táv, mint egyátszállásos repüléssel... Közigazgatásilag Lyon a Rhone-Alpes nevű tartomány központja, ami Fro. második leggazdagabb területe, 5 millió lakossal, a helyiek szeretik úgy tekinteni, mintha egy kis ország lenne, akinek egész jól megy a sora. A városnak kilenc kerülete van, és Lyon néven csak a belső területek futnak, az agglomeráció (ami egyébként teljesen egybeépült a várossal) külön várossokként él tovább, saját néven, de egészséges kooperációban egymással.

Az École Centrale (ahol tanulok és töltöm az időm 99%-át) az északnyugati agglomerációban van, elég szép környék, dombos kertváros jelleggel (mint a budai II. és XII. ker.), a belvárosba bejutni két busszal és a metrókkal lehet. Itt el is érkeztünk egy fontos elemhez, név szerint a közösségi közlekedés jól átgondolt és -szervezett jellegéhez. Konkrét példának nézzük azt, hogyan lehet a Centrale-ról bemenni a városba.

Az egyetemtől indul egy busz (55-ös), és közvetlen mellette van egy másik megállója is (3-as), tehát indulni kétféleképpen lehet. Az 55-ös bevisz a Perrache-ig, ami a második legnagyobb pályaudvar Lyonban, parkolóval, üzletekkel körülötte, a belváros mellett közvetlenül, egy metróval és két villamossal (meg egy tonna busszal, köztük a reptérre vivő Navette-ekkel). A 3-as busz végállomása Lyon felé a Gorge de Loup nevű intermodális csomópont, ami a modern várostervezés egy klasszikus eleme. A Moszkva térnek, a Kelenföldi Pu-nak (és még pár társuknak) kéne így kinéznie: több busz végállomása, metrómegálló, mellette pedig P+R parkoló (ami nem jelent mást, mint ésszerű áron elérhető orbitális parkolókapacitást a város középső agglomerációs zónájában). Ez a csomópont szolgálja ki a nyugati-északnyugati peremkerületeket, vagyis mindenki, aki ezekből jár a városba dolgozni/szórakozni az ide ér be, hogy a D jelű (egyébként vezető nélküli, de ez már csak extra adalék) metróval 2 perc alatt az óvárosban, vagy 4 perc alatt a belvárosban legyen. A tér megközelíthetése a jól kialakított utak miatt pedig egyszerű, párszor már voltam arra, de dugót még nem láttam (oké, reggel 7-9 között nem, de a délutáni csúcsforgalomban - vagyis annak idejében - már igen, és flottul ment minden).

A tömegközlekedés errefelé egészen más dimenzióban mozog, mint nálunk otthon. A városi rész Lyonban 4 metrót (ebből 1 vezető nélküli - ezek egészen a külső területekig mennek ki, mint a 3-as metró nagyjából), 3 villamost és 3 trolit jelent (utóbbiak elég futurisztikus megjelenésűek, a villamosok a Combinokra hasonlítanak - kicsit rövidebbek és nem sárgák -, a trolik meg a holdjárókra áramszedőkkel). A metróba belépni beléptető kapukon keresztül lehet, amik a mágneskártyában testet öltő bérletekkel, vagy a mágnescsíkos jegyek hatására nyílnak és csukódnak automatikusan (kifele egy sima fotocella engedi ki az embert). Így nincs ellenőrökkel pöcsölés meg vitatkozás, a bliccelés is kisebb nagyságrendű gyanúim szerint (erről nincs pontos infom). A buszokon első ajtós felszállás van, ahol egy kis masina (buszonként 3) elé kell tartani a bérletet, vagy belenyomni a jegyet, aztán az egy bizalomgerjesztő pittyenéssel vagy egy ótvar bippel jelzi, hogy érvényes-e, vagy sem. A villamoson könnyen lehet bliccelni, de gondolom senki sem teszi, kivéve, ha kizárólag azzal jár, ami elég esélytelen... Kétszer már jegyellenőrzésbe is belefutottam, ami úgy néz ki, hogy a kijáratnál van egy csapat ellenőr a kis gépeikkel, amik ellenőrzik a jegyet, meg posztol mellettük pár jaffa (rendős), ha para lenne. Ezen kívül össze lehet még futni TCL-es (a helyi BKV) arcokkal a járműveken, ők kérdezgetik az átlagos utazót, hogy mit gondol a szolgáltatásokról, mit változtatna, satöbbi, satöbbi.

 A városok közötti közlekedés más tészta, busszal kábé senki sem jár, a belföldi röpködés is csak a felvágósoknak van inkább, a vonat ver mindent. A sztrájkoktól eltekintve (ez itt nemzeti sport...) elég pontos a történet, nem túl sok a késés (főleg a MÁV-hoz képest, hehemm). A jegyvásárlás nem a sík pénztárosoknál történik, hanem vagy automatából (ha van bankkártya az embernél) teljesen automata módon (vajon miért hívják automatának...), esetleg bizonytalanság esetén idegen nyelven beszélő (vagy makogó, de tárgyalóképes) pénztárosoknál, akik jólöltözöttek, jófejek és képben is vannak. A TGV-ről nem akarok sokat beszélni, illusztrálom a gyorsaságot: a szobámból kiérni a reptérre több idő, mint a TGV-nek elérni Lyon határától Párizs határáig...

Lyonban ezen kívül van még körgyűrű az autósoknak (nocsak), ami főleg alagutat jelent körbe, esetleg nyitott autópályát a peremkerületekben (nyilván két oldalt szép zajvédő falakkal). A történet nem ingyenes, azt hiszem alkalmi használatra autóknak 1,8€-ba kerül (biztos van bérlet is, nem tudom), amit a bankkártya megfelelő nyílásba helyezésével és egy másodperccel későbbi kivételével (ez a fizetőkaput jelenti) történik.

Első részként ennyi, legközelebb a kulturális és közösségi látnivalókról írok majd, képekkel illusztrálva. Közben meg még elugrok az egyetemi komolyzenei kör koncertjére a  2-es számú nagyelőadóba...