Ezen a hétvégén a Challenge nevű rendezvénnyel voltunk elfoglalva, ami a franciaországi Grande Ecole-ok sportversenye, ez volt a 27-ik ilyen rendezvény, és hagyományosan itt van nálunk, Lyonban a Centrale Lyon szervezésében.

A hivatalos propagandaszöveg szerint 3000 résztvevő nyomatja a 26-féle sportot szombat-vasárnap, ahol is szombaton az egyéni sportok lemennek teljes egészében (tollas, úszás, futás, evezés, stb), a csapatsportok esetén pedig szombaton van egy rakat meccs, vasárnap meg csak a döntők itt a kampuszon. Nyilván szombaton több helyszínen zajlanak a meccsek, mivel nálunk csak egy tornaterem és egy focipálya van (meg 4 teniszpálya - a tenisz is csapatsport rendszerben megy, vegyes csapatokkal, vagyis 1 lány + 2 fiú). További evidencia, hogy a meccsek rövidítettek, mivel két nap alatt nem lehet 8 órát focizni például, konkrétumokat csak a kosárlabdáról tudok (meg egy kicsit a röpiről, mert annak a döntőit láttuk).

A kosárlabda a lyoni STRAPS egyetemen zajlott, három egymás melletti pályán párhuzamosan (jellemzően az 1-2-es pályán a fiúk, a 3-ason a lányok), a csoportmeccseken 1X10 perc játékidővel, speckó szabályokkal (mint dobás közbeni fault automatikusan kosár jó - 2 v 3 pont -, gól jó plusz fault automatikusan plusz egy pont, és 4 csapatfault után minden fault plusz egy két pont) és játékosok játékvezetésével (akinek nem volt meccse, az fújhatott a másik pályákon). Ez utóbbi révén valszeg páran kicsit kisebb pofával játsszák majd jövendő meccseiket, és nem osztják jobbra-balra a sporikat nagy szakértelemmel, mert most rájöttek, hogy nem olyan laza dolog ez (volt, aki egyszer sem mert belefújni a sípjába 10 perc alatt, hmm). A fiúknál 3X7 csapat volt, vagyis 6 csoportmeccset játszottunk a fenti szabályokkal (a lányoknál 2X6 csapat, a két csoportelső és -második egymással játszott keresztbe a döntőért, ahova a mi lányaink be is jutottak). Az első két meccsünk viszonylag komolyabb volt, a párizsi építőmérnököket és a Centrale Marseille-t vertük simának mondható 7 ill. 10 ponttal, de itt azért még korrektül megizzadtunk. Aztán jött négy hulladék meccs, melyek teljesen egyforma forgatókönyv szerint zajlottak: Bennel (ő az irányító, a csapat MVP-je) berámoltunk 10 pontot 2 perc alatt, aztán felvettük a pulcsinkat, és tapsoltunk a többieknek, akik simán behúzták a meccs hátralevő részét.

A második meccs után már kimatekoztuk, hogy a Centrale Paris elkerüléséhez (tehát hogy legkorábban a döntőben találkozhassunk - tőlük nagyon csúnyán kikaptunk az Intercetrale nevű tornán - akkor Ben nem játszott, mert szervező volt -, és most is ők voltak a legjobb csapat) a legegyszerűbb, ha minden meccsünket nyerjük, és az elődöntőben a Centrale Nantes - Centrale Lille meccs győztesét kapjuk majd (mindkettő megvert minket az Intercentrale-on, a Nantes valamivel erősebbnek tűnt itt). Ezt végre is hajtottuk, 4 sima meccsen elrendeztük a csoportunkba került kockákat, így jöhetett a meccs a négy közé jutásért. Nézegettem a táblát, az jött ki, hogy a párizsi Politechnique-kel játszunk. Kérdeztem Alizée-t (ő a játékosedző, akinek a második meccsen vagy elszakadt vagy nagyon csúnyán megrándult a bokaszalagja - még nem tudjuk, nem volt orvosnál, csak az elsősegélyen kapott két mankót meg merevítőt), hogy mit tud erről a csapatról. Mondta, hogy igazából elég bénák ("Ils sont tellement nuls"), miért kérdezem. Mondom mert velünk játszunk, mondta oké, majd max ugyanazt csináljuk, mint az előző négy meccsen. Ez így is lett, azzal a különbséggel, hogy itt már 2X8 percet jászottunk, ami alatt kb 30 pontot vertünk az ellenfélre a meccs nagy részében a cseresort játszatva...

Az elődöntő viszont már keménynek ígérkezett, végül a Centrale Nantes csapatát kaptuk, ahol a 2méter egypárcentis centerük elég jól játszott addig, és a mezőnyembereik sem voltak éppen fogalmatlanok. A meccset nem mondanám, hogy jól kezdtük, 0-8 után dobtuk az első kosarunkat (a 2X10 perces futóórás meccsen nem igazán éri meg beragadni a rajtnál...), elkezdtünk felzárkózni. A szünet előtti utolsó mp-ben dobtunk egy középtávolit, amivel - mint kiderült -, csak két pontos hátránnyal ülhettünk le 2 percre pihenni (12-14). A második félidő első támadásával már egyenlítettünk, majd az összállt 2-1-2 zónánkkal szépen lassan kisebb-nagyobb előnyre is szert tettünk. Az utolsó két percbe érve már 6 pontos fórban voltunk, amikor 2 büntetőt dobhattunk, amiből 1 be is ment, de fordulásból kaptunk egy könnyű kosarat, így 5 pontos előnyünk maradt bő másfél perccel a vége előtt. Sokáig támadtunk, egy kinti tempóval a végén - a labda lejött a gyűrűről, de szerencsére sikerült begyűjtenem (itt a menőzés ideje: ezen a meccsen nagyon ment, 15-20 lepattanót összeszedtem a 12-14 pontom mellé), két emberrel közül kipasszoltam Bennek, a két védőt még egy jó blokkal sikerült magam mögött tartani, így a 8-as számú irányítónk zavarás nélkül dobhatta a triplát - ez magyarul azt jelenti, hogy már robbant is a kispad, mert 8 pontot nem lehet behozni 1 perc alatt. Nem is sikerült nekik, de fél perccel a vége előtt egy lepattanóért ugorva letapadt a cipőm, és egy orbitális roppanást éreztem a bokámban (most kivételesen felvettem a jobb bokámra a merevítőt, bár semmi baja nem volt meccset, hátha gond lesz - nos, szerncsére eltalátam, tényleg a jobb bokám rándult meg, és ha nincs a merevítő szerintem gond nélkül el is szakad). Egyből lecseréltek, lebicegtem, kicsit később meg már ott is voltunk a döntőben... A 12.30-as első meccs után 21.30-kor beültünk a kocsikba (már döntősként), hogy visszatértjünk a Centrale-ra az esti buliba, és megtudjuk, mi a helyzet a többiekkel.

Mint kiderült, egészen jó hétvégét fogtunk ki: az öt fontos csapatsorban (foci, rögbi, kézi, röpi, kosár) a fiú rögbisek és a lány röpisek kivételével mindenki döntőzhetett vasárnap. Az esti bulin elég szolidan mozogtam, mivel a bokám szépen megdagadt, úgyhogy dobozos sörrel jegeltem, amitől már olyan méretű lett, hogy a bokamerevítővel együtt belefért a cipőbe. Nagyjából másfél órát töltöttem a buliban, ebből egy órán át a pom-pom-lányok versenyét zoomolva, a maradék időben a gratulációkat fogadva az egy darab söröm társaságában. Visszatérve a szobámba még egy kis jegelés (ez konkrétan dobozos sörrel történt, sajnos nincs jégzselém) meg kenegetés után hajnali 2-kor már hipp-hopp feküdtem is le aludni, mert a hírek szerint dél körülre volt tervezve a meccsünk - természetesen a Centrale Paris ellen, akik 25 ponton belülre senit nem engedtek a szombati 8 meccsük alatt...

A reggeli döntőkben a fiú és lány kézicsapat is nyert, akárcsak a focisták (fiúk lányok egyaránt), ezek után érkeztem a tornaterembe a röpidöntőkre. A lányoknál egy Centrale Lille - Supaéro meccsen a toulous-iak nyertek (a Supaéro a repcsikkel foglalkozó Grande Ecole a Boeing központjának városában). Ezek után jöttek a fiú röpisek, ahol sajnos a centrale-os fiúk kikaptak egy rózsaszín pólós csapattól (INT Paris), itt tényleg jobb volt az ellenfél, bár az első szettet még bravúrosan hoztuk 2-8-ról... A lány kosár döntőn viszont ár nyertünk, elég simán a Centrale Lille ellen, bár ezt már nem láttam, mert a bokám fáslizásával meg bemelegítésével voltam elfoglalva (a fásli+merevítő+zokni+cipő révén nem igazán mozgott - ez egy külön operáció volt, hogy beleférjen a cipőbe a történet -, így egy 2X12 perces meccsre még hitelesítettem  a rendszert, úgysincs már fontos meccsünk ez után, maximum bicegek pár hétig).

Időközben a lány rögbisek is nyertek, és már csak a mi döntőnk maradt a hétvégénől, ahol a sokkal esélyesebb Centrale Paris ellen próbálhattunk meg visszavágni, és szépen búcsúzni attól 3 játékostól, akik március végén már a diplomunkájukat csinálják Lyontól távolt (köztük Ben is, nem tudom, hogy jövőre hogyan pótoljuk, remélem Chris Paul öccse a Centrale Lyont választja gólyaként). Ismét egy rossz kezdést sikerült összehoznunk, de most csak 3-8-as hátrányba kerültünk, és 11-10-nél már mi vezettünk, a félidőben pedig 17-16 volt ide. Nem igazán állt még össze a játék, de az már biztos volt, hogy a Párizs verhető ezen a meccsen. A hangulat egyébként nagyon durva volt, a párizsiak zenekara végig nyomta a zenét (most nem viccelek, 4-5 trombita, 2 dob, meg egyebek), olyan hangzavar volt, hogy az ordítást lehetett hallani max 1 méterről... A blokkok bemondása is elcseszett erőfeszítést igényelt, a kosaraknál mert az alapzaj még megduplázódott a szurkolóktól, akik eddigre teljesen megtölttök a termet, még a pálya körül is ültek-álltak, a karzaton meg ahogy mondani szoktuk még a csilláron is lógtak az emberek. Az első félidőben kezdőként a 10. percben jöttem le, addigra már egészen bemelegedett a lábam, így nem annyira fájt a végére (az adrenalin elég jó fájdalomcsillapító egyébként).

A második félidőben 3 pontnál állandósult az előny, kezdett alakulni a játék is, a legjobb az volt, hogy mindneki hozzátett valamit a játékhoz, szerintem 7-8-an is 2-3-4 ponttal  (ha jól emlékszem én 4-ig jutottam, mellé 7-8 pattanó meg 4-5 assziszt) zártunk, emellé jött Ben a maga tizesével. Szóval a második félidő 5. percében jöttem vissza, ekkor már a párizsiak kezdtek pánikolni, és inkább kívülről próbálkoztak, amik nem igazán jöttek be nekik, és a lepattanó szinte mindig nálunk landolt, így 6 pontos előnnyel kezdtük az utolsó percet. Ekkor kezdtek faultolni a párizsiak, talán 4-szer egymás után dobhattam be a labdát az oldalvonalnál 5 mp tiszta játékidő eltelése mellett (bedobás, fault, bedobás, fault, stb). Mivel ellopniuk nem sikerült a bedobásokat, ezért az 5-dik ilyen fault után mehettünk büntetőzni (1/2 bement), az ellentámadásból kosarat kaptunk (5 pont előny), majd megint büntetőzés (0/2), majd a következő támadásnál kihagyta a tempót a párizsi irányító, ami a legjobb helyre kerül: Benhez pattant, aki gyorsan meglógott, és már csak 6mp-cel a vége előtt tudták lefaultolni. Az elsőt bedobta, a második lejött, de az ellentámadás végén már csak egy homályra futotta az ellenféltől, ami épp a kezembe esett, és már csak a dudaszó maradt, meg az ugrálás a pálya közepén.

Az év eleji Intercentrale-os égés és a francia bajnokságból való kiesés után (emlékeztető: Grenoble elleni végig +-1 pontos meccs, végül a vörös hajú srác 3 v 4 triplája az utolsó két percben) szépen búcsúztunk a szezontól. Az eredményhirdetésen még ünnepeltük magunkat egy sort (az 5 csapatsportból 7-et nyertünk - 3-at a fiúk és 4-et a lányok - és egyszer vesztettünk a döntőben), megtudthattuk, hogy a teniszt a Centrale Paris, a pom-pom és a sportszerűségi versenyt a Centrale Marseille nyerte (tényleg jól néztek ki a marseille-i csajok, a koreográfia meg kit érdekel). A honapi edzést közös megegyezéssel töröltük, a keddin pedig kerekesszékben játszunk az esélyegyenlőségi hét egyik programjának keretében.

Szóval minden jó, ha a vége jó... :)

Képeket azonnal linkelek, amint kapok (a bokámról nem, mert az elég amorf, és nem túl szép, de a meccsekről, meg az eredményhirdetésről mindenképp).

"Centrale Lyon, Alléalléallé, Alléalléallé, Alléalléallé..." (10x)