Úgy alakult, hogy mára nem maradt semmi programom, mert a Lyonba érkező Nicole (ő egy brazil csaj, majd később részletezem pontosan ki is) nem jelentkezett úgyhogy maradt a szokásos késői kelés (tegnap este meccsen voltunk meg söröztünk), a szombat kora délutáni kondizás, a ráérős eszegetés, meg egy film megnézése (a Mi kell a nőnek c. film francia verziója - a magyar szinkron nekem valahogy jobban bejött, persze itt nem értettem minden finomságot, mert lusta voltam szótárazni meg feliratot letölteni). Haladtam egy kicsit az új könyvvel is, amit elkezdtem, a címe "Why do people hate America?", melynek első hatása hogy elkezdem majd nézni az Elnök emberei (The West Wing) című sorozatot, ha legközelebb a suliban vagyok laptoppal akkor le is töltöm (mivel a szobában 1gigás korlátozás van, de ez is egy külön történet lesz).
A fentiek miatt estére nagyon meguntam magam, és úgy döntöttem, hogy itt az idő blogot kezdeni (nem mondanám hogy közkívanatra). Aztán eszembe jutott, hogy egyszer már megpróbálkoztam ezzel (kevés sikerrel), és nem volt kedvem blogcímen gondolkozni, úgyhogy kipucoltam a régit (csak a vicceket raktam el egy fájlba, de megígérem, hogy kérés nélkül senkit nem untatok velük). A névről annyit, hogy Joe Sakic a kedvenc jégkorongjátékosom, aki 19-esben játszik, szóval ebből áll össze a cím. A hoki most egyébként nagyon aktuális, mert az olimpiárt selejtezünk, illetve selejteztünk. Még van egy meccs, de nem fogunk kijutni, persze nem is várta senki reálisan, de azért jó nézni, hogy már a lettekkel játszhatunk például (vagy az olaszokkal, csak akkor éppen labor volt, és ez nem bme-s fizlab, hogy meccset nézzünk közben). Akit véletlenül érdekelne a jégkorong, az menjen erre a blogra, az izomtibor mellett erre szoktam ránézni napi rendszerességgel.
Mivel már 7 hónapja itt vagyok Franciaországban, ezért talán itt az ideje leírogatni az élményeket, hogy két év után majd lehessen "nosztalgiázni", meg így jobban megmaradnak a dolgok, és mégsem olyan kommersz, mintha simán naplóznék. További előny, hogy a magyar nyelv esetenkénti használatát a ritka szintre emelhetem. Főleg mióta a Zsófi hazautazott (jó, nem találkoztunk naponta, de azért két-három hetente sikerült összefutni) éppen nincs magyar spannom Lyonban. Sajnos egyébként úgy tűnik, hogy jövőre sem lesz magyar a Centrale-on, legalábbis a nemzetközi kapcsolatok osztályon nem tudnak róla (nincs ilyen dossziéjuk), én meg hiszek nekik.
Szóval meglátjuk mi lesz a történetből, az első posztom a tegnapi meccsel lesz kapcsolatos, azt hiszem... Mindenkit üdvözlök aki idetéved, remélem a Rita-Peti-Cseka-féle sítúrázok meg hazaérnek, mert most éppen elzárták őket a lavinák.
Utolsó kommentek