Ma a szélerőművekről terveztem írni egy posztot, de ezt elhalasztom, helyette az eddigi centrale-os események közül a legdurvábban foglalkozom: tegnap (hétfőn) délben a Carrefourba indultam bevásárolni, és az egyik épület előtt vot négy rendőrautó, és helyszínelő jaffák mindenfelé. Azt hittem már megint vki nagyon részeg volt, és nem bírt magával (két hónapja jött egy email egy fegyelmi tárgyalásról, amiben pár arcot seggberúgrak, mert az egyik koli felső szintjéről lepisálták egy tanár autóját - hmmm), de nem erről volt szó. Az egyik diákunk öngyilkos lett a szobájában...

 Személy szerint egyáltalán nem ismertem a srácot, aki a második évét töltötte itt. Kifejezetten jó tanuló volt, mert (mint megtudhattok az igazgató búcsúztatójából) az érettségije kitűnő volt, a Centrale-t pedig egy év előnnyel (vmikor évet ugrott) kezdte. Az eseményekről egyébként úgy értesültünk (a látott rendőrautókon kívül), hogy hétfőn délután mindenki kapott egy emailt, amiben az igazgató (ő vezeti az egyetemet) röviden tudatta az esemény tényét, valamint együttérzésről biztosította a családot, és ismét felhívta a figyelmet az egyetemen heti rendszerességgel fogadó, ingyenes pszichológusra.

Második körben ma reggel kaptunk egy emailt, amelyben a ma 13.00-ra tervezett csendes összejövetelről, mely negyed óráig tartott, 10 perc néma várakozás után jelent meg az igazgató a lépcsőkön, és egy percben mondott pár mondatot a diákról, valamint kitartást kívánt édesanyjának és öccsének. Pár perc múlva pedig visszaszállingóztunk a dolgunkra (nekünk éppen franciaóránk volt déltől kettőig, az órába egy kis szünetet iktatva mentünk át a szomszédos főépület mellé). A továbbiakban valószínűleg kapunk még pár emailt arról, hogy van pszichológus az egyetemen (már lassan rábeszélve érzem magam, hogy menjek el, egyébként érdekel mi történhet ott, meg ingyen van, aztán legalább elmondhatom, hogy már voltam pszichológusnál - ha egy 30 körüli csinos hölgy rendel, akkor meg törzsvendég leszek).

Érdekes egyébként a francia oktatási rendszer (erről még nem beszéltem), van a gimi után (ahol semmit sem tanulnak kábé) egy kétéves felkészítő azoknak, akik janik akarnak lenni ("classe préparatoire", vagy "prepa" röviden). A franciák egybehangzó véleménye szerint ez annyira durva, hogy megtöri az ember lelkét (hmmm, nem jártak bme fizikus szak elméleti szakirány 3-4. félévére asszem), és szeretik ezzel magyarázni a rossz lelki világukat (időnkénit -itteni mércével mérve - sokat ivás, tanulási rohamok, mettomén), vmi lehet benne egyébként, ha mindenki ezt mondja. Úgy tudtam, hogy mi magyarok nagyon elöl vagyunk az öngyilkossági listán (top10 biztos), de mint a wikipédián találtam, a franciák is tisztességgel ott vannak, pedig náluk még kommunizmus sem volt. Egyébként a linkelt térképen látszik, hogy az öngyilkossági hajlam nem sok korrelációt mutat a GDP-vel...

Többet most nem írnék, csak még egy mondásra hívnám fel a figyelmet, amit többször is olvastam: "ha valaki attól talt, hogy erőszakos halált fog halni, akkor jól nézzen körül maga körül, mert 90% eséllyel ő maga lesz az elkövető".

Legközelebb remélem tényleg jöhetnek a szélerőművek. Egyébként én köszönöm, jól vagyok, ha lesz "Voltam pszichológusnál" poszt, akkor az vagy a kövérségem, va hajhullásom (tényleg, tudja vki hogy ezzel mit lehet kezdeni?), vagy az elálló füleim miatt lesz... Ja, meg azért, mert ingyen volt.